Otthontalan gyurgyalagok

Szerte az Alföldön még van belőlük jó pár, de rohamosan fogyatkoznak. Az emberi mohóság minden évben le-lecsíp belőlük egy-két barázdát, így a legtöbb, régészek által sajnos mindmáig feltáratlan halmunk lassan elenyészik.

Sok értelme ugyan nincsen e domblopásnak, hiszen mi hasznot hajt ma ötven-száz négyzetméter szántó, de az ekét húzó traktoros boldog tudatlansággal hasít bele a halom húsába, az se nagyon zavarja, hogy ott életeket pusztít el.

Rákózifalva határában seregnyi partifecske és gyurgyalag otthonát semmisítették meg ismeretlenek. Szerencsére a madarak még nem jöttek haza, így csupán a fészkelőhelyeiket tették tönkre – de ez is nagy baj, hiszen a ritka, védett madarak az alföldi löszfalak pusztulásával jószerivel már csupán a kunhalmok falaiban vájhatják ki a „földodúkat”.

Ha így folytatódik, már azokba se sokáig. Bár most kisebbfajta csoda történt. A halomszántás hírére az illetékes szakhatóságok együttes ülést tartottak a Szolnok melletti városban, és nagyon komoly vizsgálatot ígértek. Hogy aztán mi lesz az eredménye? Ne nagyon reménykedjünk. Volt már ilyen vizsgálat száz meg ezer, én azonban még nemigen hallottam arról, hogy valaki megütötte volna a bokáját azért, mert elpusztított egy gyurgyalagtelepet.