Nem fenékig tejfel a biogáz

Miközben az újságokban egy-egy üzemavatás után csak az újdonságoknak kijáró lelkesedés kap teret a biogáz-erőművek kapcsán, a zöldenergia ezen válfajának előállítói évek óta rimánkodnak kedvezőbb szabályozási környezetért – derült ki számunkra a Bács-Kiskun megyei Agrárkamara által rendezett „A biogáz szerepe a vidékgazdaságban” című konferencián.

A biogáz-üzemek alapvetően valamilyen szerves anyagot, részben mezőgazdasági vagy kommunális hulladékot alakítanak át elégethető gázzá. Ezt egy gázmotorban elégetik, és az így keletkező elektromos áramot zöldáramként értékesítik. Itt adódik az első probléma: Magyarországon minden zöldáramot ugyanazon az áron kell átvenni, csak a termelés ideje változtat ezen. Holtidőszakban olcsó az áram, csúcsidőszakban drága.

Ha valaki tudja szabályozni, hogy mikor termeljen áramot, akkor nyilván olyankor termel, amikor drágán veszik át, de a biogázüzemben a gázfejlődést nem lehet egy kicsit leállítani, ezért kénytelenek az áram egy részét olcsón adni. Ráadásul a biogáz-áram előállítása jóval zöldebb, egyben jóval drágább is, mint mondjuk az úgynevezett kapcsolt erőművekből származóé, hiszen ezek tulajdonképpen földgázégetéssel jutnak villamos energiához, ennek ellenére ők is ugyanabból a kasszából, ugyannyi pénzt kapnak az áramért. Ezért a biogáz-erőművek tulajdonosai szeretnék, ha a zöldáram átvételi ára figyelembe venné ezeket a különbségeket.

A másik probléma, hogy miért kell a biogázt feltétlenül elektromos áramként értékesíteni, hiszen ha a földgáztörvény erre biztosítana lehetőséget, akkor azt – megfelelő tisztítás után – a gázhálózatba is be lehetne vezetni. Úgy tűnik, hogy ez technikailag ma még nem lehetséges, vagyis a megtisztított biogáz nem éri el a földgáz fűtőértékét, de ilyen megoldással Magyarország hosszú távon sem számol.

A biogáz-erőművek engedélyeztetése éveket vesz igénybe. A folyamatokat négy irányba kell megindítani: egy környezetvédelmi, egy építéshatósági eljárás, egy szerződéskötés azzal az áramszolgáltatóval, amely a megtermelt villamos energiát átveszi, majd az energiaipari hatóságnál lefolytatott eljárás, ehhez jön hozzá a hulladékgazdálkodáshoz és a végtermék elhelyezéséhez kapcsolódó engedélyek beszerzése. Ha számításba vesszük, hogy ezek az eljárások ezer szálon kapcsolódnak egymáshoz, és némelyiknek az ügyintézési határideje fél év, amit rendszerint ki is tölt az eljáró hivatal, akkor könnyű megérteni, miért csak tíz mezőgazdasági hulladékot hasznosító biogáz-erőmű működik jelenleg az országban. Az engedélyeztetés és a jogszabályi háttér nyavalyáit már csak azért sem könnyű orvosolni, mert a biogáz-üzemekhez kapcsolódó szabályozás ma még három-négy minisztérium között oszlik meg.

Mivel Magyarország kötelezettséget vállalt az unió felé, hogy 2020-ra 13 százalékra növeli a megújuló energiák részarányát a teljes energiafelhasználáson belül, ezért elkerülhetetlen hogy az új kormány ezen a téren is komoly stratégiával álljon elő. A választáson nyertes jobboldal témában érintett szakemberei a konferencián hitet is tettek a változtatások mellett: nem kizárt, hogy a fent felsorolt problémák egy részét orvosolják.

Ugyanakkor a fosszilis energiaipari lobbi már az előző parlamenti ciklusban is maga mellett tudta nem csak a bal-, de a jobboldal támogatását is: a villamos energia törvényt például nagykoalícióban módosították azért, hogy egyes távhő-cégek még hosszú évekig zöldárban adhassák le az általuk kapcsoltan megtermelt villamos energiát.