Dühösek az amerikaiak

Az internetes közösségi portálok jól mérik az amerikaiak egyre növekvő dühét. A „Boycott BP” (Bojkottáld a BP-t) csoport létszáma ma már naponta 30 ezerrel nő és elérte a 350 ezres létszámot. Sokan azt vállalják, hogy nem vesznek BP-benzint vagy olajterméket. Mások szatirikus szövegeket, karikatúrákat készítenek: az olajtársaság emblémájának sárga színéből csepegő és mérgező olajcseppeket, a zöldből pedig koponyákat formálnak.

Ez a környezeti válság nem olyan, mint a közelmúltbéliek voltak. ma már az átlagember online képes követni az eseményeket és felmérni a lehetséges következményeket. A webkamerák egyenesen a helyszínről, a tenger alatt 1500 méteres mélységből közvetítenek: százezrek láthatják az olajat okádó eltört csövet és a mélyben dolgozó robotokat.

Az internetes portálokon egyre dagadó tiltakozás Barack Obama amerikai elnök – és a politikai elit – arcába robbanhat. Az Exxon Valdez tartályhajó okozta 1989-es környezeti katasztrófát az amerikaiak csak részletekben, megkésve láthatták – most a politikai következmények is „azonnaliak” lehetnek – például a novemberi kongresszusi választásokon.

Egyre nő azok száma is, akik egyéni tiltakozásukkal hívják fel magukra a figyelmet. A floridai David Kearns egy BP-benzinkút közelében lakik. „Dühös vagyok, mi azért élünk itt, mert van tengerpartunk, vannak halaink”. Kerítésére feliratokat tett, melyeken felszólította az autósokat: ne vásároljanak benzint a BP-kúttól. Szerinte ha csökken a BP bevétele, az fájni fog a brit olajtársaságnak. S valóban: a BP árai már csökkentek a helyi versenytársak áraihoz képest. Ez persze azonban messze nem elég, hogy a BP térdre essen.

A BBC megszólaltatta Monroe Friedmant, a fogyasztói bojkottok hatásainak szakértőjét. A professzor úgy véli: a tömeges bojkottnak csak enyhe hatása lesz az olajtársaságra. Ennek oka, hogy például sok BP-kutat nem a társaság üzemeltet, hanem a helyi vállalkozók – őket pedig nem fogja kiközösíteni az ottani társadalom.

A BP-ellenes kampány célpontjában Tony Hayward, a társaság amerikai vezetője áll. Hayward egy interjúban azt találta mondani, hogy ő is túl akar már lenni az olajfolton, mert „vissza akarom kapni az eddigi életemet”. És velünk mi van? Mi van a halainkkal, a tengerpartjainkkal? Mi van a tengerünkkel? – kérdezték a dühös amerikaiak. Az internetes portálok tele vannak jelszavakkal: „Rúgjátok ki! Haywardnak mennie kell!” – már csak azért is, mert a BP hirdetési kampányának 50 millió dollárját az olaj feltakarítására kellene fordítani.

A düh hullámai egyelőre csak az érintett vagy a veszélyben lévő államokban, Louisianaban, Arizonában, Alabamában, Mississippiben, Floridában csaptak magasra, de ami késik, nem múlik. Sok millió dühös amerikai előbb-utóbb hallatni fogja a hangját. Obama elnök pénteken ismét a Mexikói öböl térségébe utazott, már harmadszor. Ezért kellett újra elhalasztania Ausztráliába, Indonéziába és a Guam szigetére tervezett látogatását. Obama fenyegető hangon bírálta a BP-t: – Amerika úgy látja, hogy a társaság még mindig nem adott „megfelelő választ” a környezeti válságra – mondta.

Az amerikai kormányzat pedig feladott egy 69 millió dolláros számlát a BP címére az eddig felmerült költségek miatt. Ez egyelőre csak töredéke annak az összegnek, amelyet majdan a BP-nek fizetnie kell.