Akiket a leginkább fenyeget a vízhiány

Globális veszedelmek
A jelentés szerint a vízhiány a szub-szaharai Afrikát, a Közel-Keletet és a FÁK országokat fenyegeti leginkább. Afrika 15 országa került magas vagy extrém magas kockázati kategóriába, de – Grúzia, Fehéroroszország és Oroszország kivételével – a volt Szovjetunió országai is igencsak sérülékenyek.

A legveszélyeztetettebb Szomália, Szudán, Nigéria, Irak, Üzbegisztán, Pakisztán, Egyiptom, Türkmenisztán és Szíria. A legjobb vízellátottsággal pedig Izland, Norvégia és Új-Zéland rendelkezik. Magyarország a közepesen kitett országok közé tartozik.

Noha nem szerepelnek a tíz legveszélyeztetettebb ország között, a jelentés szerint a Himalája alatti régióban − Indiában, Bangladesben, Kínában és Nepálban  − is egyre nagyobb problémává nőheti ki magát a vízhiány. Az előrejelzések szerint ezeknek az országoknak az elkövetkező húsz évben 275 milliárd köbméter vízcsökkenéssel kell szembenézniük.

A globális felmelegedés miatt a kínai Sárga folyó és az indiai Ganges az évszázad második felére időszaki folyóvá válhat, miközben a mezőgazdaság vízigénye rohamosan nő. India a vízkészletének 90, Kínáénak 65 százalékát használja fel a mezőgazdaság. A szárazság miatt 2050-re 30-50 százalékkal eshet vissza a rizsföldek hozama, 200-300 millió tonna terménnyel növelve meg a két ország importszükségletét.

A szennyezés drámaian csökkenti az ivóvízkészletet
Becslések szerint a Sárga folyó 34 százaléka emberi fogyasztásra és a mezőgazdasági felhasználása is alkalmatlan. A Jangce mellékfolyóinak 30 százaléka, a Ganges fő mellékfolyója, a Yamuna területének fele rendkívül szennyezett. Az indiai Stratégiai Előrejelzési Csoport szerint összességében a Himalája nagy folyóinak 30 százaléka biológiailag halott. Bangladesben pedig 77 millió embert fenyeget a szennyezett felszín alatti vízkészletek arzén-szennyezettsége.

− Az éghajlatváltozás és a népességnövekedés miatt mind súlyosbodó vízhiány várható az elkövetkező évtizedekben − mondta dr. Anna Moss, a Maplecroft környezetvédelmi elemzője. Az apadó vízkészlet pedig súlyos konfliktusokkal fenyeget, melyek akár erőszakba is torkollhatnak.

Csatározás a vízért
Több, súlyos kockázati kategóriába sorolt országban már most is tapasztalhatók belső és a határokon átnyúló feszültségek a korlátozott vízkészletek miatt.

Az India és Pakisztán között régóta lángoló kasmíri konfliktust még jobban elmérgesítette, hogy India új vízerőmű projekteket tervez az Induson. Pakisztán ugyanis attól tart, hogy az indiaiak a víz elvonásával akarják meggyengíteni őket. A pakisztániak félelme érthető: a népesség növekedése miatt hat évtizeded alatt a harmadára csökkent az egy főre jutó vízmennyiség. Ráadásul vízkészletük 90 százalékát felszívja a mezőgazdaság.

A Kék-Nílus vizétől függő Egyiptom pedig az Etiópiába tervezett Gibe 3 névre keresztelt óriási gát építését próbálja megtorpedózni.

Nőttek a feszültségek Üzbegisztán és Tádzsikisztán között is, miután Tádzsikisztán vízierőművet tervez az Üzbegisztán vízkészletének jelentős részét adó Szir Darja folyóra. Üzbegisztán barátságtalan lépésnek tartja, hogy a szomszédja akarja szabályozni, mennyi víz érkezzen az országba.