Vízzel fűtött város

Hódmezővásárhelyen 40–90 Celsius-fokos termálvíz tör elő az úgynevezett felső-pannon rétegből, ami az 1000 és 2500 méter közötti mélységet jelenti; a meleg vizet nyolc önkormányzati tulajdonú és három magánkút hozza a felszínre – tudtuk meg Ádók Jánostól, a helyi távhőcéget üzemeltető HVSZ Zrt. igazgatóságának elnökétől. Az első termálkutat 1954-ben fúratta a város – ez mind a mai napig „pozitív”, ami annyit tesz, hogy szivattyúzás nélkül működik. Geotermikus energia fűti a városházát, a kórházat, több gimnáziumot és múzeumot, valamint a sportuszodát.

A nyolc kútból három gyógyászati célokat szolgál, ezeknek a vizét kórházak és fürdők hasznosítják. Kettő használati meleg vizet hoz a felszínre, háromnak a melegével hőcserélő rendszereket működtetnek, amelyek a panelházakat és a közintézményeket tartják melegen. A hódmezővásárhelyi távfűtés eredetileg gázüzemre épült, de mára a szükséges meleg több mint négyötödét a termálvíz adja; gyakorlatilag csak akkor kell a földgázzal rásegíteni, ha a hőmérséklet a fagypont alá kúszik. Ennek jótékony hatása van a költségekre – a hódmezővásárhelyi távfűtés az egyik legolcsóbb az országban –, de ahogy Ádók János rámutat, így a környezetet is óvják: jelentősen csökken a szén-dioxid-kibocsátás.

Azért a geotermikus energia hasznosítása sem fenékig tejfel. A kutak fúrása nagyon komoly technológiát igényel, százmillió forintokban mérhető egyetlen ilyen berendezés költsége. Az újabb szabályok szerint ráadásul a hőcserélőkben alkalmazott termálvizet ugyanazokba a rétegekbe kell visszasajtolni, ahonnan kivették, vagyis ilyen célra egyszerre két kutat is kell fúrni. És akkor még nem beszéltünk az egyéb, szükséges beruházásokról, amelyek a hasonló rendszerek értékét a többmilliárdos kategóriába emelik. Az üzemeltetésnek is vannak nehézségei – a meleg vizet mozgatni például csak komoly költséggel lehet. De még így is megéri: egy kút megtérülési ideje tíz év – az élettartama ötven.

A meleg víz hőjét szakaszosan nyerik ki, ezt nevezik kaszkádrendszernek: megérkezik a kilencvenfokos víz, mire felfűt egy-két panelházat, lehűl hetvenfokosra. Akkor átvezetik, teszem azt, egy iskolába, mire azt is felfűti, már csak ötvenfokos lesz, és így tovább, amíg a víz hőmérséklete el nem éri a harminc fokot. Minél hidegebb, annál könnyebb visszasajtolni, és annál több hasznot hajt – érthető tehát, ha a felhasználás során mindenki arra törekszik, hogy az utolsó csepp energiát is kivegye a vízből, mielőtt visszaereszti a földbe.

Hódmezővásárhelyen a következő, 200 millió forint értékű fejlesztés e tárgyban pont azt célozza, hogy az egyik kaszkádrendszerbe, amelynek a kimeneténél jelenleg hatvanfokos a víz, további fűtendő épületeket kössenek be – egy új művelődési központot, egy kollégiumot és több múzeumot.

A termálvíz energetikai hasznosítása elsősorban a nagy épületek fűtésére korlátozódik. Ádók szerint családi házakat például nincs értelme a rendszerre kötni, azokban egyéni hőszivattyúkat lehet alkalmazni – az, hogy a geotermikus energia egy egész városban teljesen kiváltsa a hagyományos energiahordozókat, ma még a jövő zenéje.