Nem vonuló vándormadarak

Kis kárókatona – mutatja Tokodi Béla, a Magyar Madártani Egyesület munkatársa a fán ücsörgő fekete madarat. A szegedi Fehér-tó – egy kétezer hektáros, szikes tórendszer, melynek bizonyos részei a legszigorúbb, nemzetközi védelem alá esnek – partján sétálunk, a tavak javarészt beálltak, csak az algyői főcsatorna vizét nem borítja jégpáncél.

– Ez egy világszerte veszélyeztetettnek mondott faj, amelynek 1994-ben mindössze harmincezer példányra tették az állományát. Azóta örvendetesen megszaporodott, 2006-ban már száznyolcvanezerre becsülték a számukat. Magyarországon hétszáz pár fészkel. Az idei télen minden rekordot megdöntött a szegedi Fehér-tavon telelő madarak száma, háromezer példány, a teljes Kárpát-medencei állomány. Rendes körülmények között ez egy vonuló madár, legalább a Duna-deltáig le kellene húzódnia. Nálunk viszont téli etetőt találnak: az algyői főcsatorna heves sodrása miatt nem fagy be, tele van apróhallal, kárásszal, amellyel a kárókatonák táplálkoznak. A faj fokozottan védett, másrészről bizony a pénztárcát nem kímélő módon táplálkozik. Mi örülünk neki, hogy egy fokozottan védett madárból háromezer példány itt tartózkodik, de a halgazdálkodással foglalkozóknak más lehet a véleménye.

A kárókatona talán az egyik legkiáltóbb, ha nem is a leglátványosabb példája annak, hogy változnak a madarak költözési szokásai. Tokodi szerint a változás folyamatos, és kiterjed az énekesmadarakra is. A vonuló madárfajok némelyike Európán belül tesz meg kisebb távokat, mások egészen Afrika déli részéig húzódnak, az enyhülő időjárás miatt az első csoportból mind több madár kísérli meg az áttelelést Magyarországon.

– Ez általában az állomány egy részére vonatkozik, bizonyos esetekben idősebb madarakra, amelyek így próbálnak előnyt biztosítani maguknak, hogy tavasszal könnyebben elfoglalhassák a jó költőterületeket – magyarázza Tokodi Béla. – Például egy Szaharán túl telelő gémfajnak, a bakcsónak négy példánya még karácsonykor is itt halászgatott. De amott szedeget egy szárcsa is, a tórendszeren huszonvalahány tölti a telet.

Az mindenkinek szemet szúrt, hogy néhány éve darvak is maradnak Magyarországon, holott a hagyományos telelőterületük Észak-Afrika. Ez a gyönyörű madár Észak-Európában költ, Magyarországon sokáig csak átutazó volt.

– Az ország keleti részén vonulnak át nagy számban – meséli Tokodi Béla. – A Hortobágy után a következő megálló a szegedi Fehér-tó, illetve a kardoskúti Fehér-tó. Ez egy hagyományos vízimadár-útvonal, a természetvédelmi területen a darvak meg tudják oldani az éjszakázást, hiszen a nagy halastavakat ősszel lecsapolják, az iszaptengeren a ragadozó emlős, mint a róka, nem tudja őket feltűnés nélkül megközelíteni. Amellett, hogy tudnak éjszakázni, a Fehér-tó környékén 30-40 kilométer sugarú körben rengeteg az olyan mezőgazdasági terület, ahol táplálkozhatnak. Október közepétől érkeznek az első csapatok, összesen húsz-huszonötezer madár gyűlik itt össze. Januárban még ezer körüli madarat lehetett látni, és a két ünnep közti mínusz tízfokos hideget minden további nélkül túlélték.