Az Állatkert új lakói

Ritka állatok, a miénken kívül mindössze három európai zoo tartja ezt az igen különös, mintegy 15–27 kilogramm súlyú erszényest, melynek legközelebbi rokonai a közismert koalák. Jellegzetességük, hogy hatalmas járatokat építenek a föld alatt. Magányosan élnek, bár előfordul, hogy a szomszédok átjárókat ásnak egymás felé, így terjedelmes telepek is kialakulhatnak. Éjszaka aktívak, de üregrendszerük bejárata közelében gyakran készítenek tekintélyes tölcsért, ahol szívesen süttetik magukat a napfényben.

Az első európaiak, amikor vombat került a szemük elé, erszényes vaddisznót, míg mások kis medvét vagy pedig erszényes borzot láttak benne. Részint a húsuk miatt, részint pedig kártételük okán hamarosan meg is indult módszeres vadászatuk. Ma már védettek, s a városok közelében is szívesen megtelepszenek. Párválasztók, ezért fogságban csak ritkán szaporodnak. A most négyéves budapesti vombatpárnak már volt utóda, így van rá esély, hogy Európában világra jön a negyedik kölyök.

A vombat jellegzetessége, hogy a kengurukhoz képest fordított az erszénye: nem előre és felfelé, hanem hátrafelé nyílik. Ez a kis poronty számára igen előnyös, hiszen az anya hüvelyéből a hasoldali erszényig sokkal rövidebb és kevésbé veszélyes utat kell megtennie, mint például a kengurubébinek. A kis vombat az anyja két hátsó lába között, hátrafelé kukucskál ki az erszényből. Viszont az anya a mancsaival nem tudja kinyitni az erszényét, így képtelen tisztogatni utódát. Tipikus növényevő, gyökeret, fakérget, gombákat, fűféléket eszik. Hosszú életű, fogságban elél akár húsz évig is.