Búcsú a szeméthegyektől

Miskolc határában, egy üzemben állok, és – ámulok. Mellettem Raisz Iván vegyészprofesszor magyarázza a folyamatot. Egyik oldalon a szervetlen összetevőktől megtisztított lakosságihulladék-apríték, aztán csövek, tartályok, megint csövek, megint tartályok. A vé­gén pedig a cseppfolyós metanol.

A technológiai folyamat pontos leírásával most nem fárasztanám az olvasót – annál is kevésbé, mert, bevallom, első hallásra nem is sikerült szó szerint memorizálnom… De talán nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy egy tonna hulladékból 300 kilónyi cseppfolyós metanol állítható elő.

Miért olyan nagy dolog ez? Több okból is – de mi csak számoljunk kettővel. Az egyik az, hogy az irdatlan nagy és meglehetősen ronda szeméthegyek ötször lassabban telhetnének meg, mint manapság, mivel a folyamat végén a tonnányi hulladékból mindössze 150-200 kilónyi hasznosíthatatlan hulladék (valamint melléktermékként 500 kiló cseppfolyós szén-dioxid) marad.

A másik haszon az így keletkezett energiahordozó, a metanol. Mire hasznosítható? Mondhatni: mindenre, amire a földgáz, kőolaj. Felhasználható járműveket meghajtó üzemanyagként, de átalakítható elektromos energiává is. És ez azért is különösen lényeges, mert a megújuló energia rendelkezésre állása időjárásfüggő, a cseppfolyós metanol viszont könnyen tárolható, szállítható, és így bármikor elővehető.

A 600 millió forintos pályázati pénzből készülő miskolci üzemet heteken belül átadják, s az ilyenkor szokásos finomra hangolást követően, fél év múlva már nyelheti a hulladékot – és onthatja a metanolt. Mintájára pedig az országban bárhol újabb üzemek emelhetőek.

– A számítások szerint körülbelül harminc kilométeres körzetenként érdemes építeni egyet – jelenti ki a professzor. – Nagyobb távolságra a hulladékot szállítani nem szabad, mert az nagyon megnöveli a költségeket.

Azt azonban ne higgyem, hogy mindenki ujjong a találmány okán, teszi hozzá Raisz Iván. Egyetlen fuvarnyi Miskolcon keletkezett hulladék szállítása a hejőpapi lerakóba 21 ezer forintba kerül. Persze, hogy nem örül az, akinek ezáltal csorbul az üzleti érdeke. Nem beszélve arról, hogy a hálózat teljes kiépülése által egyharmadával csökkenthető a földgázimport. Az ellenérdekek tehát óriásiak. Ám a drukkerek száma sem csekély: az előnyöket nehéz volna szőnyeg alá söpörni.

– A találmányra már külföldön is felfigyeltek – említi a professzor. – Éppen most délelőtt járt nálam egy cseh üzletember. Arról érdeklődött, hogy mit kérünk a technológia kizárólagos forgalmazásának a jogáért az országában.

Bízhatunk tehát abban, hogy a korszakalkotó találmány hamarosan világkarriert fut be – az erkölcsi elismerésre viszont egy percet sem kell várni. A hulladék metanollá alakításának technológiáját Magyarországon már 2008-ban az év találmányának minősítették, a közelmúltban pedig megérkezett a nemzetközi elismerés is. A zöld találmányok nürnbergi versenyére harminc országból érkezett 750 pályamű közül a magyar szerzőpáros találmánya nyerte el az első helyezést és kapta meg a „zöld Oscar”-ként emlegetett Whitley-díjat.