Halból répát, szinte ingyen

Ez történt a minap Gönczi Péter debreceni hobbikertész csapókerti otthonában, ahol az udvar hátsó részén áll az az akvapónia, amihez hasonló nincs Magyarországon.

A 34 éves marketingmenedzser maga sem hitte, hogy álma valósággá válik, s érdeklődők ezrei számítanak a tanácsadására. Vendéglátóm akkor határozta el, hogy a kertjük 22 négyzetméteres üvegházában létrehozza a világon több évtizede ismert akvapónia rendszert, amikor egy betegség elvitte a zöldségtermését. (A mód¬szer elnevezése az akvakultúra és a hidropónia – azaz növénytermesztés talaj helyett tápfolyadékon – kombinációjából ered.) Kezdetben csak egy „megbízható” fóliasátrat szeretett volna felállítani – csakhogy közben a világhálón rátalált egy ígéretesebb lehetőségre.

– Véletlenül bukkantam a napfénnyel fűtött, passzív üvegházra, ám alig csordogáltak az információk az interneten – meséli a férfi. – Találtam egy filmet is, amit többször meg kellett néznem ahhoz, hogy megértsem: miként is lehetséges, hogy halak úszkálnak egy tartályban, mellettük pedig kavicsban nő a saláta, a répa és más zöldségféle. Addig kutattam, amíg sikerült a hazánkban csak kísérleti szinten ismert módszert életre keltenem – magyarázza, miközben szemügyre veszem a saját termésű paradicsomot, karalábét, paprikát, hagymát, fűszer- és gyógynövényeket – amelyek az elmúlt évben kerültek a család asztalára a pisztráng társaságában.

– Mitől is különleges, egészséges ez a módszer?
– Fontos, hogy az akvapónia esetében nincs tetemes anyagi ráfordítás, épp a természetes körfolyamatnak köszönhetően. Nincs gyomlálás, kapálás, locsolás, és persze vegyszerezés sem. Az ültetés is egyszerű: a magot a kavicságy tetejére szórom vagy a kavicságy közé teszem a palántákat. Tuti receptjeim még nincsenek, de a zöldségleves már fő, ízletes, és csöppet sem pisztrángízű…

– Mi a folyamat lényege?
– A déli oldalán üvegfalú házban, mintegy 30 centi vastagságú kavicságyon termelem a friss zöldségeket. Ugyanitt, egy közepes nagyságú tartályban elhelyeztem ötven szivárványos pisztrángot. A hal ürülékében gazdag vizet folyatom a csőrendszeren keresztül a kavicságyra, ahol a növények felveszik belőle a tápanyagot. A növényektől visszaforgatott víz így a halak számára kiváló minőségű, oxigéndús lesz. A vizet szivattyú mozgatja. A kis házban a páratartalom és a hőmérséklet is ideális. Amúgy reggel és este töltök egy kevés időt ezzel a munkával.

– A találmány pénztárcakímélő, nincs szükség mesterséges fűtésre. Mi történik a hidegebb napokon, ha nem süt a nap?
– Az elmúlt év novemberében három hétig épp ez okozta a legnagyobb problémát, de sikerült veszteség nélkül kiokoskodni a megoldást. Az egészséges, vegyszermentes zöldségek termesztése mellett épp az a legnagyobb „haszon”, hogy a rezsiköltségre 3500 forintnál többet nem fordítunk havonta, és a haleledel sem kerül többe – magyarázza Gönczi Péter, két kisgyermek édesapja, aki a hobbikertészkedés mellett napi nyolc órában dolgozik. Felesége, Göncziné Szívós Anett forró mentateával vár bennünket a nappaliban. Kíváncsian fordulok hozzá: vajon miként fogadta férje nem mindennapi ötletét másfél évvel ezelőtt?

– Először tiltakoztam, és azt mondtam, az induláshoz szükséges két-háromszázezer forintot nem lenne szabad kockáztatnunk. Úgy számoltam, abból meg tudjuk venni a zöldséget és a halat, amit az egész család szeret. Aztán láttam, hogy Petit mennyire foglalkoztatja az akvapónia életre hívása, így nem volt szívem ellenállni. Beláttam, ennél egészségesebb táplálékhoz sehol nem jutunk, miközben csak pár métert kell tenni a lakástól a kisházig – sorolja Anett. Majd mosolyogva hozzáteszi: – Egyetlen feltételem volt: cserébe az otthonunk berendezését, a színek megválasztását bízza rám. Úgy érzem, jó alkut kötöttem. Mindenki jól járt.