Kelempájsz, de nem madár

A mi mókusunk hivatalos nevén közönséges erdei mókus vagy vörös mókus. A farkával együtt 40-60 centi hosszú, súlya pedig az évszaktól függően 30-50 deka. Bundájában a barna árnyalatai uralkodnak, a színváltozatok előfordulása az élőhelytől függ. Lombos erdőkben és városi parkokban a vörösesbarna típus az uralkodó, míg a fenyvesekben szinte kizárólag csak feketés- vagy sötétbarna példányok találhatók. Színezetük mindig a környezetbe való beleolvadást segíti elő.

Fán él, s mivel túlnyomórészt nappal mozog, könnyű megfigyelni. Ágvégről ágvégre veti magát, gyakran négy-öt méter távolságra és mindig felülről lefelé. Az ugrásokban a hatalmas farka segíti, de éjjel is nagy hasznát veszi: azzal takarózik. A nőstény évente kétszer is ellik, többnyire négy-öt utódot hoz a világra. A mókusfészek bejárata rendszerint oldalt és alul látható, mert mindig alulról mászik bele. Tápláléka fenyőtoboz, fakéreg, bükkmakk, mogyoró, gombák, rovarok, tojások, de bizony egy-egy madárfiókát is el-kap. Ősszel több helyen létesít raktárt mogyoróból és bükkmakkból, hogy átvészelhesse a telet. Valódi téli álmot nem alszik, átlag két-három évig él. Legfőbb ellensége a héja és a nyuszt. A héja villámgyors, meglepetésszerű támadással ragadja el, ha a fakorona külső részeire merészkedik. A nyuszt ezzel szemben ágakon üldözi.

Van azonban egy ezeknél is veszedelmesebb ellensége: saját unokatestvére, a keleti szürke mókus. Amerikából származik, valószínűleg házi kedvencként tartva szökött meg és terjedt el leginkább Dél-Európában. Majdnem kétszer akkora, mint a mi mókusunk, és sokkal agresszívabb. Már feltűnt a szomszédos Ausztriában, hamarosan nálunk is megjelenhet – minden eszközt be kell vetnünk, hogy távol tartsuk.