Országfaló óceán

A legtöbb helyen e háromarasznyi emelkedés nem okoz nagy bajt, de vannak olyan területek, ahol – legalábbis mai tudásunk szerint – katasztrófát eredményez majd. Ilyen például a Maldív-szigetvilág. A Maldív Köztársaság a világ legfelaprózottabb és legszétszórtabb országának számít: hazánkéval megegyező területén 1200 sziget található. A kétszáz lakható szigeten összesen mintegy háromszázezer ember él. Az aggodalom oka pedig az, hogy a maldív szárazföldek 80 százaléka egy méternél kevesebbre emelkedik ki a tengerből, s a legmagasabb pontja is csak 2 méter és 70 centire tör a fellegek felé. Tehát könnyen megtörténhet, hogy száz év alatt az ország nagy részét elönti az óceán, s a mintegy 350 ezres népesség nagy részének nem lesz hol laknia. Tény, hogy az utóbbi években 14 szigetről már kiköltöztek az emberek.

Ezt megelőzendő, a maldív kormány szokatlan lépésre szánta el magát: más országokban szeretne földet vásárolni a majdan tengerré váló földjüket elhagyni kényszerülő szigetlakóknak. Elsőként Ausztráliát nézték ki maguknak, hiszen ott rengeteg a szabad terület, s bizonyos részein az időjárás sem szélsőséges. A kontinensnyi ország mellett még Indiát és Srí Lankát tekintik lehetséges megoldásnak a kulturális hasonlóság – a szigetlakók muszlimok – és a kisebb távolság miatt. Hogy mit szól ehhez az ausztrál kormány, egyelőre nem tudni. Korábban egy hasonló csónakban (előbb-utóbb kényszerűen) evező ország, Tuvalu megkörnyékezte Ausztráliát, hogy katasztrófa esetén hajlandó lenne-e segíteni a kitelepülőknek (Tuvalu népessége mintegy 12 ezer fő). A válasz: az ország vállalt humanitárius kötelességei csakis a sürgős segítséget kérőkre érvényesek. A maldívok előrelátása tehát bölcs dolog: ha földet vásárolnak és azon építkeznek is, az esetleges kényszerkivándorlást követően nem kell évekig-évtizedekig sátortáborokban, kétes körülmények között lakniuk.