Hulladékból munkahely

Fémdetektor kapu fogad az elektronikai bontóüzem bejáratánál. „Ez is kell, hiszen mégiscsak van itt olyasmi, amit ki lehet vinni. De nem ez a lényeg. Ha körbenéz az udvaron, hatalmas itt a szemét. Jön mindenhonnan. Mi viszont 30 munkahelyet tudunk teremteni ebből a szemétből” – mutat körbe Kohányi Miklós, az MMSZ „Befogadás” Nonprofit Kft., azaz a bontóüzem vezetője. Van itt minden. Monitor, ventilátor, ősrégi telefon, nyomtató és még egy sereg dolog, amiről azt sem tudjuk, micsoda. Egy kalapács, egy mágnes, és sok tapasztalat. Nagyjából ennyi kell ahhoz, hogy valaki itt dolgozzon. A hulladék bekerül a bontóüzembe, ahol szakavatott kezek biztos mozdulatokkal aprítják őket miszlikbe. Férfiak, nők, fiatalok, idősebbek kalapálnak nagy odafigyeléssel. „Itt jóformán mindent fel tudunk használni. Műanyag, vas, vörösréz, a számítógépek alaplapjai, a nyomtatók patronjai, fénycsövek, soroljam még?” – mutat végig a kupacokon, amelyekben takarosan szétválogatva várják a különböző anyagok, hogy elszállítsák őket. Egy idősebb férfi mellett megállunk: nagy odafigyeléssel csavaroz éppen. A jobb keze csonka, mégis elképesztő sebességgel bont elemeire egy számítógépbelsőt.

„Két éve vagyok itt. Az elején nehezebb volt a munka, de a többiek sokat segítettek. A kisebb dolgokat szeretem szétszedni, de a nagyokkal is elbánok” – s beszélgetés közben megmutatja, mi hova való. Olyan gyorsan dolgozik, hogy fel sem ismerjük a kezéből a dobozokba vándorló anyagokat. A „vegyes” hulladék egy nagy ládába kerül, innen már valaki más válogatja tovább, az egészen apró csavarokig mindennek megvan a maga helye. A szétválogatás után a kupacok ismét kikerülnek a szabad ég alá, immár katonás rendben, és várják, hogy a felvásárlók tovább szállítsák őket.

A bontóüzem évente körülbelül 600 tonna hulladékot dolgoz fel: az ország minden tájáról küldik az elromlott, elavult készülékeket. „Itt mindennek van helye. Mindenből lesz valami, mindent el tudunk passzolni. A recesszió idején például a műanyagnak nem volt itthon ára. Vettünk egy préselőt, amivel raklap méretűre tudjuk tömöríteni, most pedig Kínába szállítjuk, mert ott hasznosítják újra. Hasznunk? Alig van az egészen, épphogy csak fenn tudjuk tartani az üzemet. De ennek a 30 embernek így van biztos munkahelye. Van fizetésük, van miből élniük nekik és a családjaiknak” – a falubeliek számára pedig ez a legfontosabb, hiszen máshol elhelyezkedni szinte lehetetlen. Kohányi Miklós szerint épp ez a program lényege.

„Nem tudunk mindenkinek munkát adni, de akinek igen, azért megteszünk mindent.”