Sasfészkek őrzői

– Egyre több hírt hallani arról, hogy ritka ragadózó madarakat pusztítottak el ismeretlenek. Azonkívül, hogy gyönyörű szárnyasokkal lettünk szegényebbek, mi kárunk származik a madarak pusztulásából?
– A ragadózó madarak a tápláléklánc részei, és ha ebben elszakad egy szem, az egész borulhat.

– Ezzel forintban is kifejezhető kár ér bennünket?
– Nagyon is. A természetvédőket sokáig beszorították abba a skatulyába, hogy szép dolgokért aggódnak ugyan, de annak gazdasági haszna nincsen. Ma már a közgazdászok – magam is az vagyok – belátják, hogy ez koránt sincs így, a válság mélyülése és a természet szegényedése között kimutatható az összefüggés.

– Válságot már átélt az emberiség, s ki is lábalt belőle.
– Valóban, de azt ne hagyja számításon kívül, hogy a harmincas években 2 milliárd ember élt, ennyit pedig még el tudott tartani a Föld. Hétmilliárd embert a mostani fogyasztása mellett viszont képtelen. Az olajcsúcshoz már elértünk, és vészesen fogy az édesvíz is.

– Sokszor hallottuk, hogy kifogy a kőolaj, aztán mégsem történt meg.
– Az olajcsúcs nem azt jelenti, hogy nem áll elegendő rendelkezésre, hanem azt, hogy egyre nehezebb hozzáférni. Képzeljen el egy gyümölcsfát, amelyen van 50 kiló gyümölcs. Eddig a földön állva is elértük, de mostanra létra szükséges.

– Tudna konkrét példát mondani, mi a gazdasági haszna annak, hogy minél többféle állat és növény található a természetben?
– A talaj képződéséhez az élőlények bonyolult egymásra hatására van szükség. Mivel az intenzív gazdálkodás miatt az egyedek és a fajok száma csökken, Magyarországon például 17-szer gyorsabban pusztul a talaj, mint ahogy képződik. És még nem is mi állunk a legrosszabbul. Ha a mostani mértékben pusztul a talaj, hatvan éven belül nem lesz min teremnie a növényeknek. De említhetem a méhek számának a csökkenését is. A technika nem old meg mindent, ezen rovarok nélkül elképzelhetetlen a beporzás, ami szintén élelmiszerválsághoz vezet.

– Amiből pedig társadalmi válság következik.
– Gyakorlatilag már most is létezik, a Föld lakóinak legszegényebb és leggazdagabb tíz százaléka között egyre hatalmasabb a különbség.

– Milyen megoldást tudnak javasolni?
– Szemléletformálásra van szükség. Nem a termelés, a GDP növelése lehet kiút a válságból, hanem a természettel való sokkal szorosabb együttélés. A kisméretű gazdaságok, a helyi piac, a biogazdálkodás és még sorolhatnám.

– Miként segíthet ebben a svájciakkal való együttműködésük?
– Civil szervezeteket fogunk egybe, amelyek kampányok szervezésével befolyásolni tudják a társadalom gondolkodását.

– Ami által felismerik a ragadozó madarakat pusztító ismeretlenek, hogy mekkora bűnt követnek el a mérgek kihelyezésével?
– Talán még ők is.

Műlábat kapott egy rétisas
A Hortobágyon Luca (képünkön) nagyjából másfél évvel ezelőtt ágak közé szorult, és kiszabadulási kísérlete közben darabokra tört a lába. A Hortobágyi Madárkórház Alapítvány munkatársai hónapokig küzdöttek a sérült végtag megmentéséért, de a lábát végül amputálni kellett. Azonban a madarat annyira megszerették, hogy pénzt gyűjtöttek, és gyártattak neki egy speciális műlábat, amelyet Déri János állatorvos és munkatársai helyeztek fel Lucának. (A protézist ugyanaz a cég gyártotta, amelyik Erőss Zsolt műlábát is készítette.) Ezzel a sast a biztos haláltól mentették meg – a madarat ugyan szabadon nem engedhetik soha, de a madárkórház röpdéjében majdnem úgy élhet, mint egészséges fajtársai.