Tudja, hol szökik az energia?

Csaknem hatszáz ingatlan energetikai jellemzőit vizsgálta a Fenntartható Otthon Zrt. A korszerűsítéssel megtakarítható energia 70 százalékát a hőszigetelés és az ablakcsere, 30 százalékát pedig a fűtés-korszerűsítés jelentheti.

A családi házaknál elpazarolt energia döntő része a határoló felületeken keresztül távozik, azért az esetek 90 százalékában előbb a külső hőszigetelést, valamint az ablakok és a bejárati ajtó cseréjét érdemes elvégezni, és csak utána a fűtés-korszerűsítési munkálatokat.

Először a külső szerkezeteken kiáramló energia mennyiségét kell csökkenteni, és csak azután érdemes az energia előállításának és felhasználásának hatékonyságán javítani épületgépészeti korszerűsítéssel. Az augusztus végén indult állami „kazáncsere-pályázaton” a pályázni szándékozó jó része azért nem indulhatott el, mert a lakóépületük hőszigetelése nem volt megfelelő.

A hatvanas-hetvenes évek tipikus családi háza sátortetős, földszintes, 38 centiméter vastag kisméretű téglafalazattal, kapcsolt gerébtokos ablakokkal, borított fagerendás födémmel, gázkonvektoros fűtéssel, villanybojleres melegvíz-ellátással. Az ilyen típusú lakóházak jellemzően „H”, azaz gyenge energetikai besorolásúak.

A nyolcvanas-kilencvenes években épült tipikus családi ház nyeregtetős, pincével, földszinttel és beépített tetőtérrel, B30-as blokktégla falakkal, hőszigetelt üvegezésű fa ablakokkal, előre gyártott vasbeton gerendás födémmel, radiátoros központi fűtéssel, vegyes és gázüzemű kazánnal és villanybojlerrel rendelkezik. Az ilyen lakóházak általában „F”, azaz átlagos energetikai besorolásúak.

Egyre többen újragondolják lakóházuk szigetelését azok közül is, akik a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején 5 centiméteres szigeteléssel látták el a homlokzati falaikat. Az energiaárak emelkedési tendenciája mellett a 12-15, nem ritkán pedig a 16-20 centiméter vastagságú hőszigetelés eredményez hosszú távon is energiatakarékos működést.