Cickány a mezőről

Ahogy téliesedik az idő és üresedik a határ, úgy keresnek egyre nagyobb számban menedéket a lakott területeken a cickányok is (a mezei és az erdei egerekkel együtt). Az erdővel, bokrosokkal határolt, településszéli kertekben, pajtákban, istállókban, szérűskertekben különösen gyakori a megjelenésük, s olykor még a lakóházba is beköltöznek. Ne bántsuk őket, mert mind a hét, hazánkban előforduló fajuk védett, de mint rovarpusztítók, hasznosak is.

Zöld FöldValló László2012. 11. 21. szerda2012. 11. 21.
Cickány a mezőről

A cickányok a legkisebb hazai emlőseink, méretük szerint inkább a rovarokhoz sorolhatnánk őket. Főleg a törpecickányt, amelynek kifejlett, „testes” példánya is legföljebb 5-7 grammos, hossza pedig 40-70 milliméter és majdnem ennyi a farka is. (Elképzelhetjük a kicsinyeit, amelyek tényleg alig lehetnek nagyobbak a kőrisbogárnál.) Fajtársai, így az erdei és a mezei cickány is, valamivel nagyobbak, és közös vonásuk, hogy csillapíthatatlan étvággyal keresik-kutatják az élelmet. Leginkább szürkületkor és éjszak járnak rovarok, csigák, pókok, giliszták után, de olykor napközben is. Ilyenkor néha hallhatjuk magas cincogó hangjukat a sűrű bokor vagy gaz rejtekéből, ami sokkal inkább csikorgásnak mondható. Rendkívül alkalmazkodók, és miután főleg éjszakai életmódot élnek, rendszerint föl sem tűnik a jelenlétük.

A cickányok téli álmot nem alszanak és életük nagy részét, azt az egy-másfél esztendőt, lázas táplálékkereséssel töltik. Miközben azért jut idő családalapításra is: a nőstények évente 3-4 alkalommal 4-10 kölyköt hoznak a világra. A kicsinyek gyorsan fejlődnek, egy hónaposan már önállóan táplálkoznak, 3-4 hónapos korukban pedig ivarérettek. Fölcseperedve magányos szingliként élik az életüket, amit csak a párosodás idejére adnak föl.

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek