Aranysakálok: törvényen kívül

A térségben immár hat éve jelent egyre növekvő gondot e kutyaféle vadállatok pusztítása főként a juh- és kecsketartók körében (akik között akad olyan is, akinek juhállományát tucat példánnyal rövidítették már meg). A károsultak joggal kérdezik: ki téríti meg kárukat? A válasz nem egyszerű, mert noha a ragadozó vadászható ugyan, ám hagyományos értelemben vadkárt nem okoz, mivel a vadkár – a jelenlegi jogi értelmezés szerint – a mezőgazdasági terményekben tett kárt jelenti, a haszonállatban okozottat nem. A sakálok szerencséjére…

Az ügyről természetesen tudomása van a Magyar Juh- és Kecsketenyésztők Szövetségének is. Az érdekvédelmi szervezet képviseletében Bögréné Bodrogi Gabriella a Szabad Földnek elmondta, hogy a kárvallott juhászokra senki ne tekintsen úgy, mint akik az írmagját is ki akarnák irtani a sakáloknak. Szerintük a ragadozók túlszaporodása miatt egyre növekvő gondra a vadgazdálkodás keretében kellene megoldást találni. A jogszabályi rendezés egyik fontos eleme lenne, hogy adott esetben a gazdasági haszonállatban tett kár is vadkárnak minősüljön. A szövetség már tárgyalást kezdeményezett az ügyről a Vidékfejlesztési Minisztérium illetékeseivel, ám mindeddig nem történt előrelépés. Addig marad a gazdálkodók kiszolgáltatottsága, akik számára az erős villanypásztoros védelem ugyan hatásos védekezési mód lehet, ám ez igen tetemes költséggel jár. A másik lehetőség, hogy mivel az aranysakál ma már egész évben vadászható, a gazdálkodóknak célszerű lenne fölvenniük a kapcsolatot a helyi vadászokkal, akikkel együttműködve sikeresen gyéríthetnék (például csapdázással is) a túlszaporodott ragadozókat.