Kérdezd meg a nagymamádat!

Hajdanán egy falusi portán semmi sem ment veszendőbe: a baromfinak nemcsak a mellét és a combját ették meg, a krumplihéj a disznók vályújában landolt. A pazarlás valószínűleg a városi környezetben élő ifjabb generációkra jellemző, akiknek lehetőségük sincs rá, hogy bármit újrahasznosítsanak, komposztáljanak.

Persze ki-ki a maga portáján nézzen szét először és kezdje a söprögetést: én is sok ételt dobok ki, s csak magamat hibáztathatom ezért. Általában lista alapján vásárolok: néhány napra előre kigondolom a menüt, összeírom, mit kell ehhez megvennem. Jobban szeretem a kisebb boltokat, ahol alig van kísértés, ám még így is mindig több kerül a kosárba, mint amennyit terveztem. Sokszor esem túlzásokba a piacon is: megveszem az árut, mert szépnek látom, aztán másnap már fonnyadni kezd a retek, cukkini, saláta. A felét megesszük, aztán a maradék a kukában végzi.

Vásárolni tele gyomorral és annyi pénzzel érdemes elindulni, amennyibe a listán szereplő dolgok nagyjából kerülnek. Így elkerüljük, hogy megvegyünk valamilyen haszontalan apróságot vagy akciós élelmiszert, amire nincs szükségünk. Legfeljebb csak két napra főzzünk előre, akkor még biztonsággal és élvezettel fogyasztható a legtöbb étel. Akinek nagyobb méretű a fagyasztója, ne legyen rest beletenni a maradékot. A köretet is kár kidobni: a rizsből krokettet, a krumpliból zöldséges lepényt készíthetünk. A száradó kenyérből készülhet bundás kenyér, később ledarálhatjuk zsemlemorzsának. A kezdő háziasszonyok sokszor porciózzák túl a levest és a főzeléket. Tanulni sose szégyen, időnként érdemes megkérdezni a nagymamákat is, ők mindmáig tudnak bánni a konyhapénzzel. Igaz, a nyugdíj nem is ad lehetőséget oktalan pazarlásra…