Halálos étvágy

 Az emberen kívül nincs természetes ellenségük, így komoly problémát okozhatnak a térségben. A falánk ragadozók, ha így folytatják – és nem úgy tűnik, hogy csökkenne az étvágyuk –, rövid időn belül felboríthatják a környék élővilágának egyensúlyát. A helyzetet rontja, hogy az Atlanti-óceánt régóta benépesítő fajok nem ismerik a nem őshonos, új halakat, így védekezni sem tudnak ellenük. S hogy miként kerül egy új faj a korallzátonyok világába? Nem meglepő: az embernek köszönhetően. A floridai akváriumokból jutott az óceánba az a mindössze hat-nyolc példány, melyek leszármazottai most irtják a vizek élővilágát. Az oroszlánhal ugyanis igen szapora állat, naponta 30-40 ezer ikrát is rak, egyéves korukban pedig már ivarérettek. Ilyen hatalmas hordákban pedig akár a korallzátonyok 90 százalékát is elpusztíthatják. Tengerbiológusok szerint ez lehet a legnagyobb természeti katasztrófák egyike, amivel az Atlanti-óceán élővilágának számolni kell.

Hogy mit lehet tenni? Le is vadászhatnánk őket, a szaporodás mértékét elnézve azonban ez nem egyszerű feladat. Az oroszlánhal vesztét – az emberen kívül – talán csak saját falánksága okozhatja. Képes addig zabálni, míg tönkreteszi a máját: szó szerint halálra eszi magát.