A lényeg: ez egy közösségi kert

– Ha maga újságíróként jött, akkor nem igényelhet kertrészt – figyelmeztet egy hölgy tréfásan, miközben a szervezőkre várva a leendő kert kerítése mellett beszélgetünk nagyjából féltucatnyian. Ezek szerint nagy érték az a kisszobányi terület, amelyhez egy efféle kertben hozzájuthat a városlakó.

– Nagyon sokan írták, hogy jönnének – mondja néhány perccel később Kertész Mónika, a több kertet-közösséget is szervező Kortárs Építészeti Központ (KÉK) programvezetője, immáron a kerítésen belül. – A következő akciónapon már jóval többen leszünk.

A lassacskán húsz-egynéhány fősre növekedett társaság megtudja tőle, hogy minden kertben többszörös – néha tíztizenötszörös is – a túljelentkezés, legyen szó újonnan alakuló közösségről vagy megüresedett parcelláról. A művelni valót sorsolással osztják szét az érdeklődők között – ez történik majd az itteni telek nyolc négyzetméteres parcelláival is.

Egy hölgy arról érdeklődik, muszáj-e kerületi lakosnak lennie ahhoz, hogy itt kertészkedhessen. Tíz kilométert utazott ide. Nem muszáj, de ajánlanak neki egy másik, hozzá közelebbi kertet, ahol felszabadult néhány parcella.

– Az egésznek a lényege: ez egy közösségi kert – ismétli Kertész Mónika. Ha lehetne dőlt betűkkel beszélni, a „közösségi” lenne kiemelve szavai közül. Közben limonádéspoharak, gyümölcsös- és sütisdobozok járnak körbe a szombat délutánban, mintha a fűben ücsörgők közül többen is tapasztalt ágyásra várók lennének, akik tudják, hogy a megtermelt paradicsomnál fontosabb értékek is nevelkednek egy ilyen helyen.