Egyesült szatyrosok

Kolostori Gábor, a négy éve létrejött „Eleven föld” szociális szövetkezet ötletgazdája és vezetője maga is ötgyerekes családapa, szakmája szerint művelődésszervező, egy pályázatíró cég tulajdonosa.

Saját és baráti körének szövetkezeti létét így foglalja össze: „A helyi vagy Miskolchoz közeli termelők áruikat egy helyi közösségnek házhoz viszik.” Teszik ezt péntekenként, annyit és oda, ahány igény a szövetkezet weboldalán összegyűlt.

Működésük alapja az egymás és a termelők iránti feltétlen bizalom. Az alapító tagok zömmel értelmiségi házaspárok (kezdetben 30 család, s e szám időközben megnőtt), mind régi barátok, többgyermekesek, az egészséges étkezés feltétlen hívei. A „fogyasztó” tagokhoz öt környékbeli termelő is társult, közöttük a Hét községben élő, megyeszerte ismert biotermesztő Szeles Attila.

– Maradhattunk volna csupán baráti csapat – mondja Kolostori Gábor –, de mivel a termelőktől eddig is vásároltunk, úgy döntöttünk, kapjon jogi formát ez a jól működő kapcsolat. Azért lettünk szövetkezet, mert nálunk a tagoknak a berakott pénztől függetlenül egyenlő szavazati joguk van. Induláskor minimum 50 ezer forint részjeggyel lehetett beszállni, s ehhez jött, hogy a tagoknak legkevesebb heti kétezer forintért kell rendelniük egy ládányi terméket, amit egy hónapra előre kifizetnek. Ez biztosíték arra, hogy garantált áron és házhoz – jelenleg a mi Toronyalja úti házunkhoz – hozzák a termékeket. Ezt olyan komolyan vesszük, hogy ha valaki nyaralni megy, arra az időre a rendelési jogát át kell adnia egy ismerősének, hogy a folyamat zökkenőmentes legyen. Sosem csalódtunk sem a termelőkben, sem az áruikban. Mivel a paleo étkezés divatját éljük, egyik miskolci termelőnk és Szeles Attila szállít paleo zöldséget is. Annyiba kerülnek, mint az egységládák, csak éppen gabonafélék, burgonya, hüvelyesek nincsenek közöttük, mert magas a szénhidráttartalmuk. Hogy mi kerül a ládákba kétezer forintért, előre sose tudjuk. Mindig az, ami éppen azon a héten terem. De a nejem már kiszámolta: ha a benne lévőket egyenként vennénk meg a boltokban, jóval többe kerülne, vagyis a „ládás” vásárlás olcsóbb.

– Szociális szövetkezetként pályázhatnak is – vetem közbe.

– Tavaly beadtunk egy 40 milliós pályázatot, mert nagyon szeretnénk biokifőzdét és helyi termékboltot is. Az Emberi Erőforrások Minisztériumától szakmailag kiváló elismerést kaptunk, ám sajnos forráshiány miatt a pályázatunk tartaléklistára került. A pénz zöme bérre menne, mert a biokonyha és -termékbolt tíz embernek adna munkát. A konyháról az iskolákba szállítanánk a príma alapanyagokból készített egészséges ételeket.

Most nem nyertünk, de majd fogunk, az eddigi fejlődésünk tempójával elégedettek lehetünk. Szinte végszóra, megszólal a kapucsengő, s az udvarba beáll Szeles Attila ládákkal megpakolt autója. Innentől folyamatosan jönnek kocsival, gurulós táskákkal az apukák és anyukák, sokan gyerekestől. Kolostori Gáborék háza hirtelen nagy és vidám helyi vásártérré változik.