Ritkán ajánlunk ilyet, de ezzel kivételt kell tenni

A nyár közepén virágzik, amikor parkjaink, utcáink különösen szegények virágzó fákban. Gazdagon burjánzó sárga, illatos virágbugái a méheket vonzzák, ősszel a virágok helyén megjelenő fölfújt hólyagtermések (toktermések) pedig a gyerekek tekintetét. A sötétbarnára színeződő hólyagok (amelyeket a szél megzörget) gyakran egész télen át díszítik a fát, a benne megbúvó érett magvak megsütve ehetők (ámbár valószínű, hogy kevesen élnek vele). Ősszel levelei előbb aranyos sárgára, majd barnára változnak.

A csörgőfa (Koelreuteria paniculata) őshazája Kelet-Ázsia, Kína és Korea területe. Török közvetítéssel került Európába a XVI. században és hódította meg lassan, de biztosan az öreg kontinenst.

Termetre is csinos: koronája gömbölyded, magassága 5–10 méter közötti, ami azért előnyös, mert elfér az alacsonyabban futó villanyvezetékek alatt. Fény- és melegkedvelő, egyúttal azonban jól tűri a szárazságot és a hideget is. Nem érzékeny sem a talajra, sem a szennyezett városi levegőre, sőt az erős szelet is jól viseli.

Nagy előnye még, hogy gyorsan fejlődik, hamar eléri a végleges méretét – igaz, nem kifejezetten hosszú életű. Ültethetjük magányosan vagy parkokban kisebb csoportokba is.

Rendszerint többtörzsű faként kezd növekedni, de metszéssel könnyen egytörzsűvé alakítható. Más metszést nem igényel (legföljebb az elszáradt ágai eltávolítását), gömbkoronája magától kialakul.