Spanyol-, Pipacs-, Bosnyák, Hartai, Cigánymeggy - újraélednek nagyapáink meggyfajtái

Léteznek tehát, ám mégsem igazán keresettek, mert vannak náluk jobbak – sőt sokkal jobbak is. Mint a korán termőre forduló és öntermékeny Érdi bőtermő, amely annak ellenére is változatlanul keresett, hogy laza szövetű ágrendszere hasadásra hajlamos. A legújabb termesztési tapasztalatok azonban arról tanúskodnak, hogy határozott metszéssel – amikor következetes kitartással fővezérág-központú, ágcsoportos sudaras koronát alakítunk ki – ez a rendellenesség megszüntethető. (A kitartás a metszésben azért szükséges, mert a fajta „ragaszkodik” eredeti koronaformájához, a gömbkoronához.) De joggal népszerű a szintén igen megbízhatóan és bőven termő Újfehértói fürtös, illetve a nagy vagy igen nagy gyümölcsével kitűnő, ráadásul szintén gazdagon termő Favorit is.

A meggy legfőbb táplálkozási értékét antioxidáns hatású színanyagai, gyümölcssavai, A-vitaminja (amiben különösen gazdag), B2- és C- vitamin-tartalma, a fémek közül pedig a benne lévő sok vas, kalcium és magnézium adja. Számos gyümölccsel ellentétben frissen fogyasztva sem puffaszt, sőt enyhíti az efféle panaszokat.

A leve serkenti az anyagcserét, enyhíti a hasmenéses panaszokat, jó hatású a májműködés zavara, illetve a vérszegénység ellen. Szárított levele és gyümölcskocsánya (szára) ma is gyógynövényi drog; levelét korábban nemcsak teaként használták, hanem – dohánylevél helyett – elfüstölték.

Ne siessünk a meggy szüretével, várjuk meg, míg teljesen beérik. Részint, mert nem utóérő, részint pedig azért, mert gyümölcse éretten is sokáig a fán marad. Fontos, hogy kocsányával együtt szüreteljük, így az eltarthatósága is megnő.

Frissen szedve a hűtőszekrényben 4-6 napig is tárolható. Sokféle felhasználási módja közül a mélyhűtésre való kiváló alkalmasságát említjük, illetve, hogy remek befőtt, rumos meggy, szörp, bor, sőt sajt is készíthető belőle, valamint joghurtba keverve is üdítő hatású.