A Szabad Föld Kertje: Esők és gombák

Nagyjából ötféle hatóanyagot és permetfélét próbáltam ki a paradicsom- és a burgonyavész ellen. Egyik sem hatott, hacsak azt nem számítom annak, hogy nem pillanat alatt, hanem hetekig elhúzódva rothasztották le az uborka, mézdinnye, paradicsom és krumpli leveleit. Elkeserítő érzés ez, de hála istennek, nem minden évben éli át az emberfia. Ez a mostani túlzás volt, illetve még nincs is vége! (Érdekes, hogy a fóliasátorban hagyott uborkák és paradicsomok kevésbé betegedtek meg, holott a folyamatos párás környezet itt április óta adott.)

A paradicsomok közül még az olyan ellenálló fajta is, mint a koktélparadicsom megbetegedett, de a legérzékenyebb a bokros Lucullus volt, azt követték a kecskeméti fajták. Az ökörszív viszonylag jól bírta, de leginkább azokon a töveken nagy a fertőzés, melyeket a burgonyaágyás szomszédságába ültettünk.

A krumpli nagy részét sem sikerült megmenteni a fertőzéstől, így most csak abban bízhatunk, hogy a maradék szárak új hajtásain megfelelő mennyiségű levél nő ki, s ez őszig táplálhatja majd a földben a gumókat. Máskülönben a tervezett helyett egy hónappal korábban, szeptember elején kell felszedni a burgonyát. Ez két ok miatt nem ideális: egyrészt még nőhettek volna az első fagyokig a gumók, másrészt egy hónappal előbb kerülnek a pincébe a zsákok – kérdés, meddig tartanak ki. A tavalyi jó termésből még néhány hete is ettünk.

Egyébiránt a paradicsomot nem temetjük, hiszen tíz napja volt az első nagy szüret: nagyjából 40 kilót szedtünk le és főztünk be – jó szolgálatot tett a 25 literes bogrács.

Hetente nagyjából 20-30 kilónyi terméssel számolhatunk, elvileg teljesíthető a 100 üveg paradicsomlé, 5-6 liter ketchup és a 40 üveg lecsó. Az utóbbihoz a paprika bőven hozza gyümölcsét: a 25 fehér özön tölteni való paprika bámulatos, míg a 25 tőnyi pritaminra várni kell, nagyjából egy hét múlva kezd pirosodni, de a combig érő bokrokon egyenként 15-20 termés növöget. Nem szóltam még az első gyümölcseit növesztő padlizsánról: át kellett ültetnünk, mert az első helyük túl vizesnek bizonyult a rengeteg eső miatt. Ma már viszonylag jól néznek ki, igaz, őket is megtámadta a paradicsomvész gombája. Tavaly is ez történt, s bár a fertőzést megszüntetni nem sikerült – ahogy a paradicsomnál most sem tudtuk –, a növényeken elég egészséges levél maradt, hogy a tojásgyümölcsöket szép nagyra növessze.

A szilva is érik, igaz, egy-két héttel korábban, ugyanis sajnos a két nagy fát tavaly megfertőzte a sarka vírus. A leveleken júniusban már látszottak – főként napfény felé tartva – a sárgás, szabálytalan foltos elszíneződések, illetve a gyümölcsökön a jellegzetes ragyásodás: egy-egy oldaluk amorf, a hús a maghoz igen erősen odanő. Így kicsit több cukor kell a befőtthöz, mert a kényszerérés miatt nem elég édes a szilvánk. Ami lehullott, megpróbáljuk cefrének elkészíteni és pálinkát főzni. A viszonylag kevés egészséges gyümölcsöt nyersen fogyasztjuk, illetve lekvár fő belőlük.

Elvetettem a második adag zöldbabot: szeptember közepére-végére teremhet, míg a már termő ágyásról hetente háromkosárnyit szedünk, jó része a mélyhűtőbe kerül. Még nem érik, de már nagyon várom a méteres babot, ami állítólag 60-70 centis hüvelyeket hoz. A termés nagy lesz, ugyanis a bab úgy háromméteres indákkal zöld falat alkot a neki szánt kordonon, egy merő virág, s már látható az 5-10 centis termések tömege.