Csigavészre futókacsát

Nem is lesz az idén termés a kertekben, vonom le az elképesztő mennyiségű csúszómászót szemlélve a következtetést – tévesen.

Mert van ám védelem Tésen a csiga ellen! Úgy hívják: indiai futókacsa. A szomszédos kertben látok is néhányat totyogni. Lassan lépkednek, csipegetik a csigákat, amikor pedig felegyenesednek, olyanok, mint a pingvinek.

Egyre több háztartásban tartják, sőt hallom, van, aki tenyészti, kifejezetten a nyálastalpúak ellen. Az egyik idős tési asszony, Brujmann Sándorné tavaly kapott egy tojót és egy gácsért Szekszárdról, a szaporulatukat pedig továbbajándékozta. Akinek adott a kacsákból, azóta is hálálkodnak érte. Most már igazán kíváncsi lettem a módszerre.

A világhálón megtaláltam az egyik tenyésztő, a Tolna megyei Zombán élő Kertész Ottó telefonszámát. A nyugdíjas katonatiszt és a felesége szűk hektárnyit művel a háza körül. A spanyol csupasz csigák az ő kertjükben is 3-4 éve jelentek meg, az indiai futókacsát pedig az ismerősük ajánlotta nekik védekezésül. Úgy tudják, Nyugaton csigavész esetén bevett módszer az indiai kacsák bérbeadása is. A szárnyasok náluk jól vizsgáztak, mivel nem csak a puhatestűekre „buknak”, de a madárvilágban ritka jó szaglásuk révén még a csigák földbe rakott petéit is megtalálják. A veteményt nem bántják, arra viszont ügyelni kell, hogy víz mindig legyen az udvarban, mert különben torkukon akadhatnak a csigák.

A kacsák haszna ráadásul, hogy kellő körültekintéssel (nem nyersen) a tojásaik is fogyaszthatóak – a csigainvázió végén pedig ropogós vasárnapi ebédként fejezhetik be szolgálatukat.