Megunhatatlan: tavasztól őszig ontják virágaikat, árasztják illatukat

Hazájukban, Brazília és Argentína őserdeiben évelők, nálunk egynyáriak, de tavasztól őszig (a fagyokig) ontják színesnél színesebb, fodrosnál fodrosabb virágaikat, s árasztják (éjjel) fűszeres illatukat. Csoda-e, hogy fajtáik száma több százra rúg, és mindmáig az egyik legkedveltebb nemesítési alapanyagok? Légies tölcséres virágaik, amelyek lehetnek kicsik, nagyok, egyszerűek, teltek, fodrosak, rojtosak, a fehértől a liláig, a rózsaszíntől a kéken át a sötétliláig a szivárvány minden színében pompáznak. (A viszonylag új nemesítésű Phantom hibrid színe pedig már szinte fekete.)

A csüngő változatok hajtásai folyamatos növekedésűek (mint ahogy a virágzásuk is az), ezek főként felfüggesztett cserepekben, erkélyládákban mutatnak jól. Hajtásaikat ne hagyjuk túl hosszúra nőni, 60 centi után kezdjük el folyamatosan metszeni, így mindig dúsan fognak virágozni. A törpe (bokros) formák hajtásai bőven hoznak elágazásokat, ezeket a kertbe, szegélyekbe, a sírokra ültethetjük.

Sajnos a meztelen csigák is fölöttébb kedvelik, ezért esős időszakban sörcsapdákkal védjük meg virágainkat a pusztításuktól.

A petúniák meleg- és napfénykedvelők, közepes tápanyagtartalmú, de jó szerkezetű talajt igényelnek. (A telt virágú változatok igényesebbek, mint az egyszerű virágúak.) Száraz, aszályos időszakban jó, ha reggel és este egyaránt öntözzük őket, mert ha a talajuk kiszárad, akkor a virágzásuk abbamarad, s ki tudja, mikor indul újra.

Átlagos körülmények között elég a napi egyszeri öntözés. Főleg a cserépben, balkonládában tartott növényeknél fontos a túlöntözés elkerülése, mert a pangó víz árt a gyökerüknek.

Ügyeljünk, hogy a cserép földjéből ne fogyjon ki a tápanyag, különben elmarad a dús virágzás. Ha hetente egyszer-kétszer tápoldatozzuk, a fagyokig jó erőben tarthatjuk növényeinket.