Bíborba öltözött királynő

Kertben, erkélyen, teraszon egyaránt föltűnő jelenség, vágott és száraz virágként is a lakás dísze lehet. Erőteljes, karakteres megjelenése révén úgyszólván bármilyen környezetben mutatós, például jól fest a légies díszfüvek társaságában a kertben. Alacsonyabb fajtái a sziklakertben, balkonládában, dézsában, a magasabbak pedig az évelőkkel vegyesen mutatnak jól. Növényünk a pozsgások közé tartozik, és mint ilyen, gyökereiben és leveleiben sok víz tárolására képes. Ezért nem kívánja meg a rendszeres öntözést, s ha túlöntözzük, ártunk neki. Kiváló szárazságtűrő, a napos helyet kedveli.

Árnyékban és túlzóan locsolva a virágszárak túlságosan megnyúlnak és szétborulnak. A talajra nem kényes, a homokos, kavicsos földben is szépen fejlődik, igaz, az erősen kötött, pangó vizes talajban kipusztulhat.

Számottevő kórokozója nincs, a levéltetvek olykor megtámadhatják. A vágott virágként lemetszett szárai a vízzel töltött vázában gyökeret eresztenek, amelyeket később dugványként használhatunk. Emellett tőosztással is szaporítható, amelyre tavasszal kerítsünk sort.

A pompás varjúháj egész nyáron díszít viaszos bevonatú, húsos, fogazott szélű leveleivel, amelyek között ősszel jelennek meg a lapos, gömb alakú virágzatba tömörülő fehér, bíborszínű vagy piros, kicsi, csillag formájú virágai, a méhek nagy örömére. Virága könnyen szárítható, téli szobadíszként is használhatjuk. Ehhez akkor szedjük le hosszú szárral, amikor a legszebb. Tegyük olyan magas edénybe, ami megtámasztja a nehéz virágokat, és várjuk meg, míg lehull a levelük. A még fennmaradó lombot leszedve tisztítsuk meg a szárat, majd helyezzük el tetszésünk szerint a megszáradt virágokat.