Kertésznaptár: Végre a kertben!

- Jól tettük, ha még az ősszel felástuk a veteményest, mert a földje megülepedhetett, és csak a gereblyére vár, hogy a felszínét elegyengetve megkezdődhessen a zöldségágyások kialakítása. (Ha ez elmaradt, kezdjünk az ásáshoz mihamarabb.) Ne feledjük, milyen pusztítást végzett a párás, csapadékos nyári-őszi időjárás a paradicsomban és más kultúrákban, ezért még véletlenül se tervezzük egyiket se a tavalyi helyére, éljünk a vetésforgó (növényvédelmi) előnyével. De „forgassuk meg” a művelőutakat is, azaz ne a tavalyi helyükön jelöljük ki újra. Ha a kertünk földje megszikkadt, elkezdhetjük a borsó vetését.

- Metsszük a korán fakadó bogyósokat: a különböző korú termőrészek nagyjából azonos arányban maradjanak a bokron. Ha eddig elmaradt, most vágjuk ki a letermett (elszáradt) málnavesszőket, hiszen azok csak fertőzési források. Ritkítsuk a mogyorót. Ha most 40-50 centi magasan feltöltjük a mogyoróbokrok tövét, a bokrok új hajtásokat fejlesztenek, amelyeket ősszel – leválasztva az anyatőről – telepítésre használhatunk fel.

- Nekiláthatunk a díszcserjék metszésének, de a korán virágzókat – mint amilyen a téli jázmin, a japánbirs, az aranyág (Forsythia), a kerti gyöngyvessző vagy a korai tamariska – csak az elnyílásuk után metsszük meg. Ne most vágjuk vissza azokat a virágzó cserjéket sem, melyek már tavaly kifejlesztették bimbóikat, mint az orgona vagy a lilaakác, mert sok virágzó részt eltávolítanánk. Ezek mérsékelt ritkítására csak elvirágzásuk után kerítsünk sort. Metszhetjük viszont a nyári orgonát és a mályvacserjét, mindkettőt erősen. Ellenben a labdarózsát, a rózsaloncot és a gyöngyvirágcserjét (melyeket szintén most metszünk) csak gyengén vágjuk vissza, beavatkozásunk inkább csak az idősebb részek megritkítására korlátozódjék. Díszcserjéink ritkításból kikerülő vesszőit a lakásban vázába téve kivirágoztathatjuk.