Mi a Manó?

A gömbölyű forma, a szinte áttetsző, vékony héj üdítő, savanykásan édes, csodálatos paradicsom-ízélményt rejtett – olyat, amit azóta is csak keresek, de nem találok. Álmaim paradicsomának akadt egy nagy hibája: ha éretten levertük a szárról, szétloccsant, mint a túlérett kajszibarack. Ezzel aztán kizárta magát a nagyüzemi tömegtermesztéssel indult és jószerével napjainkban is tartó versenyből – kiegészülve a sok-sok hajtatásra nemesített fajtával –, ahol a gyümölcshús keménysége az egyik legfontosabb kereskedelmi szempont.

Így tűntek el aztán idővel az igazán ízletes házi kerti fajták – de talán nem örökre, mert remélhetőleg a tápiószelei génbankban őriznek „hírmondót” belőlük. De az is megeshet, hogy a kiskertesek – s így akár olvasóink is – dédelgetnek még ilyen paradicsomokat. (Ha ez így van, örömmel vennénk erről egy kisebb beszámolót.)

Közönséges halandó számára a paradicsomfajták kínálata áttekinthetetlen, hiszen se szeri, se száma a színben, formában, érésidőben, növekedési erélyben eltérő változatoknak. Közöttük akadnak elsősorban házi kerti termesztésre ajánlott fajták is, melyeknek a magja beszerezhető. Ezek egyike például a Manó, e törpe növésű, gyors fejlődésű, már júniustól termő paradicsom, kicsi, gömbölyű bogyókkal. A középerős növekedésű Mobil igen bőven terem, lapított gömb alakú, középnagy bogyói júliustól szüretelhetők. Hasonló időben érik a sokak által ismert Marmande is: erőteljes növekedésű, lapított, középnagy bogyói gerezdesek, a friss fogyasztás mellett befőzésre is igen jók. A különlegességek kedvelői próbálkozhatnak a Romus fajtával, amely sárga színű terméseket nevel.

Mivel a paradicsom palántanevelésének ideje 8-9 hét, még erre is maradt lehetőségünk. De érdemes megpróbálkozni a helybe vetéssel április közepétől. Tanácsos kapával, bokrosan vetni, majd a palántákat 2 lombleveles korukban kiegyelni. Helybe vetéssel ellenállóbb növényeket kapunk – igaz, valamivel később kezdenek teremni, mint a palántások.