Óvatosan az ollóval

Ugyanakkor az idén nem a korábbi években tapasztalt kép fogadja az átlagos gazdát, mert a tavalyi igen erős lisztharmat-peronoszpóra járvány nem csupán a leveleket, a gyümölcsöt, hanem a vesszőket is megtámadta. Emiatt aztán nem a megszokott, egységesen világosbarna, fásodott vesszőket találjuk a tőkén, hanem többé-kevésbé foltos – fehéres alapon rókabarna pacák – hajtásokat. Ezek nem vagy csak félig értek be tavaly ősszel. Emiatt a szokásosnál kevesebb rüggyel kell most számolnunk. Egy-egy vesszőn csak a tőkéhez közelebbi szakaszokon találunk érett, fejlődésnek induló, szöszösödő rügyet.

Metszéskor tehát számoljunk azzal, hogy jóval kevesebb vessző közül tudunk termőfelületet kialakítani, sőt még mielőtt csak az elhajtandó vagy csapnak való veszőket hagynánk meg, a szárak ízközönkénti fokozatos visszavágásával győződjünk meg, hogy elegendő hosszú, egészséges hajtásrész áll-e rendelkezésünkre. (Addig vágjunk, míg a vessző metszete nem zöldes színű.) Emiatt a megszokottnál akár kétszer több ideig tarthat a metszés. Főként akkor, ha egy kicsit rásegítünk a növényeinknek, hogy a tavalyi járványt gyorsabban kinőhessék. Például úgy, hogy minden felesleges termőkart kivágunk, csak kettőt, maximum hármat hagyunk meg, hogy a tőke csakis ide koncentrálja az erejét. Bár emiatt várhatóan az idén több zöldhajtást fejleszt a tőkerészi alvórügyekből, de ezeket nyár elején-közepén szépen megválogathatjuk.

Mindenképpen ajánlott a többéves termőkart és magát a tőkét is ledrótkefézni, hogy eltávolítsunk minden olyan részt, amely fertőző gomba-szaporítóanyagokat tartalmazhat – ráadásul a háncs alatt élő rovarokra, pajzstetvekre is rálelünk, s pusztíthatjuk azokat. Amilyen gyorsan csak lehet, szedjük össze a legkisebb levágott vesszőt is, s ha maradt a télről levél, akkor azt szintén. Sajnos már nem tudjuk helyben elégetni – március 5-től tilos a kerti hulladék tüzelése –, de felaprítva téli gyújtósnak, nyári szalonnasütéshez megfelelő tüzelő készülhet belőle. A lényeg, hogy a szőlőtőkéktől a lehető legmes?- szebbre vigyük a levágott részeket.

Ha a metszéssel és a kötözéssel elkészültünk, akkor azonnal lemosózzunk. Mindenképpen ajánlott a réz- és a kéntartalmú hatóanyag meg valamilyen olajos készítmény, melyek nemcsak a gombákat, baktériumokat, hanem a kártevők nagy részét is elpusztítják. Akár kétszer is permetezzen, aki netán ősszel, a szüret után, a tél előtt nem tette meg. A lényeg, hogy folyjon a permetszer a tőkén, a vesszőn, és az sem árt, ha eközben a tőkék alatti talajra is bőségesen jut a lemosóléből. Ezen a télen sem volt igazi hideg, ezért most is nagy fertőzés várható, mivel a gombáknak nemcsak az ivartalan, hanem az ivaros szaporítóképletei is átteleltek.