A Szabad Föld Kertje: Szépen szaporodunk

Úgy tűnik, a rózsabogár tavalyi nagy rajzása is elkerül minket, s talán a darázs is kevesebb: egy éve – a gyümölcsrothasztó monília mellett – ezek okozták a legnagyobb kárt a cseresznyében. Miattuk is gyorsan kell szednünk, másrészt a kánikula szinte pár nap alatt beérleli a termést. Elő tehát a befőttesüvegekkel, a tavalyi recepttel, ami nagyon bevált. A feleségem ugyanis a cseresznye közé szegfűszeget és fahéjat is csempészett, s ez pikánssá tette a télire eltett gyümölcsöt és a levét.

A Szabad Föld Kertjének minden sarkában kell valamin munkálkodni. Az egyik ágyásban érik a borsó: a meleg miatt gyorsan vénül, tehát kétnaponta kell szedni, s szintén érik a hüvelyestől akár nyersen is ehető cukorborsó. Permetezni kell a kiültetett paradicsom- és padlizsánpalántákat, a krumplit. A burgonya- és paradicsomvészt megelőzendő, rezes kezelést végeztem, amit kéthetente megismétlek. Másrészt csak kannából locsolunk, hogy a talaj ne verődjön fel a levelekre. Ahogyan a paradicsom új leveleket, hajtásokat hoz, úgy szedem le az alsókat. A lényeg, hogy a talajból terjedő gomba ne találjon könnyen táptalajt. Hetente egyszer le kell szedni a hónaljhajtásokat is. A paprikáink szépek, s a rezisztens uborkapalántákon eddig semmi nyoma betegségnek.

A futóbab szalad, a zöldbab lassan virágzik. Itt az ideje a második hullám elvetésének, így őszig folyamatos zöldbabterméssel számolhatunk. A kert újdonságai közül nemigen látszik beválni a kínai kel: egyre több – szépen erősödő, levelesedő – palánta hoz virágszárat, vagyis nem lesz belőlük a zöldségesnél kapható, leveleivel szinte káposztaszerűen berakott salátának való. Jó lesz viszont az állatainkkal feletethető zöldségnek. A leveles fodros kel viszont biztatóan erősödik, néhány hét és szedhető fél alkarnyi levele. Karalábénkat a hét végétől már ehetjük, s bár a leveleik alján megjelent a tripsz, nem foglalkozunk vele, mivel csak a tetvek elleni szer hússzoros dózisa lenne hatásos ellenük – ekkora mérgezést nem akarok véghezvinni.

A kukorica lassan, de már alakul, mint ahogyan kikeltek a dinnye-, sütőtök- és cukkinimagok is. S persze az esők után minden gyom is, ezért naponta kell kapálni. Szénát is gyűjtünk: a nagy melegben két nap alatt szárad csörgősre.

Kell is a takarmány, mert megszaporodott az állatállomány az elmúlt hetekben. Nemcsak a fürjeink vannak jól – a kikelt 28-ból 25-en maradtak életben –, hanem az a tíz kisnyúl is, melyeket az atyai jó barátomnál már nem ivarzó, nem vemhesülő anyanyúl hozott a világra (volt még egy kicsiny, de erősebb társai mellett nem fért a nyolc csecsbimbó egyikéhez sem). Sőt úgy tűnik, a másik idős anya is lassan fial, ugyanis már megtépte magát, pehelyszőrével és vékony szálú szénával bélelte ki a ládáját. Csirkéink száma fogyatkozik: hetente kettőből vasárnapi ebéd készül. A maradék viszont szépen növekszik, ma már harmadnyi arányban esznek búzát, egy kis zölddel spékelve. Terveink szerint 6-7 kakast négy kilóig nevelünk, a cél igazi pörkölthús előállítása.