Megkedvelt betolakodó

Kitűnően megfelelt eredeti rendeltetésének, a szik- és homokfásításnak – csak hát időközben szétrajzott szerte az országban. (Terjesztésében a termését kedvelő madarak alighanem oroszlánrészt vállaltak.) Sokan tudatosan telepítették térhatárolónak, rendszeresen nyírva sűrű, áthatolhatatlan, szép sövény nevelhető belőle.

Az ezüstfa, a keskenylevelű olajfa, az ezüstfűz, az olajfűz mind egy növényt jelent, amelynek egyértelműsítő latin neve: Eleagnus angustifolia. A tövises ágakról lecsüngő, ezüstös lombozata a fűzfára, míg ősszel érő, fanyar termése az olajbogyóra emlékeztet. Kezdetben gyorsan nő és bokorformát ölt, idővel 8-10 méteres fává fejlődik, amely azonban mindig szabálytalan, görbe törzsű, széteső koronájú. Ellenszenves tulajdonsága, hogy olyan sűrű, zárt állományt képez, amelyben az élővilág elszegényedik, de még a talajélet is lelassul. De a vele együtt élő sugárgombák tápanyagokban gazdagítják a földet. Erőszakos terjedése egyre nagyobb méreteket ölt. A természetes növénytakaró védelme érdekében hazánkban a nemzeti parkok vegyszerrel gyérítik állományait.