Félig árván, kicsit mostohán

Már beszámoltam róla, hogy két néma kacsa tojónk mellé a múltkoriban szereztem egy fehér gácsért. Telt az idő, mígnem az idősebbik tojó végre lerakott 15 tojást, aztán kotlani kezdett. A néma kacsa legalább 35 napig kotlik. Számoltam a napokat, az utolsó héten már türelmetlenül vártam a jó híreket. Közben szorongtam eleget, mert egy-egy tojást találtam az alomban, az udvaron szétverve. A gácsérra gyanakodtam, biztosan gusztusa támadt egy kis állati fehérjére. De a tojásokat vizsgálva kiderült, hogy nem volt bennük embrió, tehát szárnyasaim valahogy kiválogatták a terméketlen tojásokat. Aztán egyik napról a másikra az öreg tojóm elhagyta a fészket, egyszerűen fogta magát és befejezettnek ítélte a keltetést. Az ösztöneit vélhetően a lánya zavarta meg: ugyanis egy másik fészekaljban tojni és kotlani kezdett. Hét új tojás hevert a szénában, körítve rengeteg pehelytollal, amivel a fészket bélelte ki a fiatal tojó. S még ez lett a szerencsénk, mivel a két tojáshalmot a madaraim összekeverték és egyesítették.

Megijedtem, mi lesz a már csaknem kikelt tojásokkal? Fogtam a szennyezettebbeket – gondoltam, ezek lehetnek az öregebbek –, és keltetőgépbe raktam. A többin a fiatal tojó becsülettel kotlott tovább. És láss csodát: egyik reggel három kicsi, sárga fej bukkant ki a szárnyai alól, s a keltetőből is csipogást hallottam. A gépből egy nap alatt 5 kiskacsát vehettem ki este a félnapos bújtatást kivárva. Így tehát összesen 8 kicsi néma kacsánk jött a világra, és öt-hat bezápult tojást kellett a gépből kidobni. A fiatal tojó mintaszerűen terelgeti-nevelgeti baromfiudvarunk legfiatalabb szárnyasait. Most már csak egy probléma van: mit kezdjek a legfrissebb hét tojással, amit a fiatal tojó is otthagyott? Ennyi tojásért nem érdemes a keltetőt 35 napig üzemeltetni, az legalább ötezer forintba kerülne, így kész ráfizetés. Az is felmerült, hogy szerezni kellene hozzájuk még húscsirketojásokat és együtt keltetni mindet, mert akkor az egy napos baromfira jutó költség már kifizetődővé tenné a nevelést.

A kiskacsák egyébként most indító tápot, apróra vágott zöldet kapnak, s mire e sorok megjelennek, már kimehetnek a tavaly gyártott mobil dróthálós ketrecükbe. Így naponta új füves, herés területet legelhetnek, illetve a közeli tavakból békalencsét is gyűjtünk majd nekik, amit imádnak. A múlt heti cikkemben nem írtam, de fürjeink is baromfi-indítótápon élnek, mivel ennek fehérjetartalma 21-22 százalék, mely némi zölddel, vitaminokkal és ásványi anyagokban gazdag takarmánykiegészítőkkel kombinálva fedezi a szükségleteiket.

S ha már a fürjeket említem, a hét végén a hűtőládába került 12 felnőtté vált fürjkakasunk. Forráztam, kopasztottam őket vagy két órán keresztül, de megérte: gusztusos, a törpe grillcsirkékhez hasonló, háromfalatnyi apróságok kerültek a konyhánkra. Ízelítőül laptársunk, a Vidék íze szeptemberi számába készítünk ételt belőlük – s a tojásokból füstölt, pácolt saláta-alapanyagot.