Kártékony szépség

Ezt a vakítóan fehér, vattaszerű fonadékot a növények lágyabb, zöld szárán, levélfonákján, a szőlőfürt kocsányán találhatjuk, s könnyen lesodorható. Ennek védelmében él és szívogatja a növényt a lárva, amely hasonlóan fehér színű és manapság nagyjából félcentis nagyságot ér el. Sőt már láttunk kifejlett kabócát is, ami igen tetszetős küllemű állat, leginkább a minimolnárkalepkére emlékeztet.

A szép faj azonban bajt is hordoz. Nem elsősorban a szívogatásával okoz nagy kárt – amikor nyár közepére felszaporodik, egy-egy hajtást, fürtrészt is tönkretehet. (A szőlészek egyenesen újabb csapásként emlegetik e faj terjedését.) Ennél komolyabb kártételt okozhat a vírusok, baktériumok egyik növényről a másikra hurcolása. Az amerikai lepkekabóca ráadásul polifág, tehát sok növényen élősködő állat – itthon már 100 növényfajról mutatták ki –, így a legkülönbözőbb helyen megél, s a legkülönfélébb növényekről tudja a másikra áthurcolni a kórokozókat.

Nyár közepén sokan megfeledkeznek arról, hogy a gyümölcsöket károsító különféle molyoknak több nemzedéke is létezik, ezért a nyár elejei sikeres védekezést követően egészségesnek talált almáink, körtéink, szilváink mégis „megkukacosodhatnak”.

Tehát figyeljünk a gyümölcsmolyok rajzására, és védekezzünk ellene, hiszen gyümölcseink a nyár végi, őszi szüretig még annyira károsodhatnak, hogy a termés harmada, sőt fele is oda lehet.