Követjük az ázsiai példát?

A honfoglalást követően már csak alkalmi fogyasztásáról tudunk – az írásos emlékek alapján – például a Sárközben és a Kiskunságban. Napjainkban nem élünk vele, ám Nyugat-Európában kibontakozóban van a lótejfogyasztás új divatja, melyhez többnyire a kisgazdaságok szolgáltatják a tejet – kimunkálva hozzá a lovak üzletszerű fejésének technológiáját.

A lótej népszerűsítésében fontos szerepet játszik egészséges és tápláló hatásának hangsúlyozása. Zsírból és fehérjéből kevesebb van benne, mint a tehéntejben, és mivel tejcukortartalma nagyobb, az íze is édesebb.

Fehérje-összetétele kedvező ugyan, de sajtgyártásra nem alkalmas. Vitaminokban és különösen vasban gazdag. Gyógyhatása igen sokrétű: általános immunerősítő, emésztési gondokra is jó, enyhíti az ízületi panaszokat, méregtelenít, mérsékli a kemoterápiás kezelések után fellépő mellékhatásokat. A betegeknek 2-3 hónapon át tartó, kúraszerű fogyasztását ajánlják.

Elvileg bármelyik lófajta fejhető, de a hidegvérűeké látszik a leggazdaságosabbnak.

A ló ugyanis nem fejhető egész évben, másrészt jóval kevesebb tejet ad, mint a szarvasmarha: francia, belga és holland tapasztalatok alapján napi 3-5 fejéssel mintegy 6 liternyi tej nyerhető, egy laktációs szakasz során pedig összesen 800 liter tej fejhető.

Nálunk friss lótejet nem kínálnak, de osztrák lótejpor rendelhető: az 1,75 liter tejhez elegendő tejporcsomag ára mintegy 12 ezer forint.