Édes szerelmeink

Nálunk a répacukor a meghatározó, ám a világ cukortermelésének 70%-át a nádcukor adja. (A trópusi, szubtrópusi cukornád egyéves vagy évelő, 4–6 méterre növő pázsitfűféle, amely szárában és levelében halmozza fel a cukrot.) A módszer, amellyel a két növényből kinyerik a cukrot, lényegében ugyanaz: a fölszeletelt répát, nádat áztatják, préselik, tisztítják (melynek során a szennyeződésekkel együtt minden szerves anyagot is kivonnak belőle), ezt követően finomítják, majd az így nyert sűrű szirupot kristályosítják és megkapják a kristálycukrot. A végeredmény, a steril fehér cukor semmilyen fontos tápanyagot nem tartalmaz. De a nagyobb baj az, hogy emésztése során valósággal kizsákmányolja szervezetünket: nyomelemeket, vitaminokat von el, savasít, amivel kalciumhiányt idéz elő. Miután a kívánatosnál nagyobb mennyiségben fogyasztjuk, az emésztetlen cukor a gyomorban megerjed, megterhelve a májat, a szívet, s megnöveli a szívinfarktus kockázatát, a magas vérnyomás kialakulásának esélyét, közvetetten hozzájárul a cukorbetegség kialakulásához, s felelős a világméretű elhízásjárványért.

Majd a barna cukor megoldást ad a problémára! – gondolják sokan. Nos, a barna cukor gyártása csak az utolsó fázisban tér el a fehér cukorétól. A finomítás utáni utolsó sűrítések nyomán visszamaradt oldat a melasz – melynek kétségtelenül van némi ásványianyag-tartalma –, ezt keverik a finomított cukorhoz, ettől lesz sötétbarna színű, jellegzetes ízű és ragacsos. Azonban sok gyártó ennél szimplábban intézi el a „gyártást”: egyszerűen szirupot, aromát és színezéket kever a fehér cukorhoz. (Mint ahogy a népszerű félbarna kenyér fehér lisztjét is a legtöbbször komlókivonattal „barnítják” a sütödék.)

A többnyire bioboltokban árusított valódi nádcukrot a gyártás során csak tisztítják, de nem finomítják, így jelentősebb mennyiségben tartalmaz B-vitaminokat és a cukornádból származó ásványi anyagokat, ám ez sem feledtetheti a benne lévő édes-vészes fehér cukrot.