Szúrós csodabogyó - Sok beteg tapasztalta a csodát, évszázadokon át gyűlt a tapasztalat

Régről ismert különlegessége a Dél-Dunántúl hegy- és dombvidéki erdeinek, ligeteinek a szúrós csodabogyó, amely egyben névadója is a Balatonederics határában megbújó, fokozottan védett barlangnak, aminek környékén nagy számban tenyészik. Ez az örökzöld, évelő félcserje (magassága 50–80 centi közötti) egész évben megfigyelhető, de csak mostanság jelent igazi látványosságot az erdőjárók számára, amikor a női példányokon megjelennek a korallpiros, húsos bogyódíszek, amelyek olykor egész télen át is a bokrokon maradnak.

Maga az örökzöld levél is különleges, mert nem is levél: ez a lándzsás, bőrszerű, merev, szúrós hegyben végződő képlet valójában ellaposodott szár, s csak ennek közepén találjuk az apró, pikkelyszerű valódi levelet, amelyen sem virág, sem termés nem fejlődik. A jelentéktelen virágok mindig az álleveleken jelennek meg kora tavasszal: aprók, fehér vagy halványzöld színűek. (Mivel a növény kétlaki, az egyes példányokon csak porzós, míg másokon csak termős virágokat láthatunk.) A bogyók kezdetben zöldek, majd éretten válnak korallpirossá.

A csodabogyó elnevezés a cserje gyógyhatására utal, amellyel évszázadokon át éltek hazánkban is. A vénás (visszeres) panaszokat csökkentő hatását napjaink tudományos vizsgálatai is igazolták, a gyökérből készült kivonat külsőleg (kenőcs formában) alkalmazva erősíti a vénák falát. A szúrós csodabogyó védett, természetvédelmi értéke 10 ezer forint.