Metszeni tavasszal? Ez tévedés! - Kezdjük a diófával

Általános hiba, ha például az év elején, a nedvkeringés kezdetén kezdjük el alakítani a diófák koronáját. A diót például éppen hogy ősszel kell metszetni, mikor leáll a növény táplálkozása, kezdi hullajtani a leveleit. Aki tavasszal, netán nyáron fűrészelt vagy csak metszőollóval vágott le útban lévő élő ágat, már tapasztalhatta, hogy a dió literszámra és napokig is „folyatja” a nedvét. Bizony, e sebzéseket nem lehet lefedni, a műgyanta alapú fagél sem tapad rá, így szinte biztos, hogy ezek az ágak egy-két éven belül gombásodnak, s akár az egész ágrész elhalását okozzák. Az értékes dió kényes jószág, érdemes az előbbieket észben tartani.

Bár az ősz eleje-közepe a betakarítási munkák miatt zsúfolt, azért szakítsunk néhány félórát bogyósaink metszésére is. Aki netán nem vágta volna ki a nyáron letermett málna- és szedervesszőket, gyorsan tegye meg. Ne feledkezzünk meg a ribizkéről sem. A háromévesnél idősebb ágakat érdemes tőből kimetszeni, illetve, amelyek felkopaszodtak. Az utóbbiakat kettévágva szinte biztosan feketés, elhalt közepet látunk: ez az üvegszárnyú ribiszkelepke hernyójának kártétele. Az ilyen vesszőket legjobb tőből kivágni és elégetni, mert a hernyó még benne van, ott telel át. Mindig a legerősebb hajtásokat hagyjuk meg – ez igaz a sok tősarjat nevelő málnára is. A málnasarjakat most is átültethetjük. (Legjobb néhány oszlopból és drótokból nagyobb támrendszert készíteni: ezek közé szoríthatjuk a hajtásokat.)

Vigyázzunk, csak olyan sarjat hagyjunk meg, ültessünk át, amelynek nem foltos a talajhoz közeli szárrésze. Ha ilyen, az a málna vesszőfoltosságától – azaz kétféle gombától – ilyen, ezek nagyon gyakori kórokozók. Ezek a vesszők is kihajtanak, virágoznak, sőt termést is hoznak, de a kéreg éppen a málnaérés idejére körben elhal, a vessző kiszárad, így a termés minimális és satnya lesz.

Szeptember végén, október elején metszhető a meggy és a cseresznye is. Főként a nagy átmérőjű ágak levágása lehet időszerű például a nagyon felmagasodott cseresznyéknél. Elmaradhatatlan minden nagy felület sebtapasszal való befedése. Ezzel zárjuk el a lehetőségét annak, hogy az egy-két év alatt beszáradó ágvégekbe nedvesség kerüljön, ami ott korhadást okoz. A meggynél a felkopaszodott, ostoros vesszőket vághatjuk ki, s ugyanígy – ha nyáron nem tettük meg – a besűrűsödött őszibarackok felesleges – még zöld – vízhajtásait, ágait is.

Díszkertben a rózsákra érdemes figyelni: ezeket tilos metszeni, kivéve, ha beteg, gombás, száraz ágakról van szó, melyeket érdemes kivágni, mert újabb fertőzés forrásai lehetnek. Mást ne metsszünk le rózsáinkról! Tilos metszeni az aranyvesszőt – sok helyen aranyesőnek is nevezik –, mivel pont a tavasszal virágzó ágait vágnánk le. Lehet még alakra nyírni – de nem nagyobb metszést csinálni – a sövénynövényeket: fagyal, spiria, madárbirs stb. A buxust, nyári orgonát, leandert viszont csak tavasszal formázzuk, hiszen nagyon érzékenyek, s ha elfagynak, akkor már nem nyílik lehetőség a javításra, formázásra. Az orgonát is inkább tavasszal messük, mint ahogy a fügebokrokat is.

A nagyméretű, zsombékosodó díszfüveket is inkább a tél elmúltával vágjuk le, mert az elszáradó levelek szigetelik a torzsa közepén lévő, tavasszal kihajtó levélkezdeményeket.