Mitől pusztult el a kecském? Veszélyes özönfaj a felelős!

Az egy évvel ezelőtti történet híre mostanában jutott el dr. Bartha Dénes egyetemi tanárhoz, a Nyugat-magyarországi Egyetem intézetigazgatójához, aki levelet írt nekem.

Arról tájékoztat, hogy tévedtem Kecskesirató című írásomban. (Igaz, a szomorú tényen, miszerint jószágaim ciánmérgezésben hullottak el, nem változtat semmi.) A szakember szerint a káresetet nem a hazánkban ritka, nedves területeken élő, őshonos zselnicemeggy (Padus avium) okozta, hanem az Észak-Amerikából behozott, főleg alföldjeinken széltében ültetett és elvadult kései meggy (Padus serotina).

Ezt a fajt az utóbbi ötven évben síkvidékeink szárazabb területeire ültették az erdészek: részben azért, mert gyorsan nő, részben azért, mert a nagyvad (szarvas, dám, őz) – épp a cikkemben helyesen említett magas amigdalintartalma miatt, mely ciánmérgezést okoz – nem eszi meg. A madarak révén aztán termése sokfelé eljutott, főként homok- és löszterületeinket özönlötte el, s mára veszélyes inváziós fajjá vált. Hátránya még az is – mely tulajdonság sok idegenhonos fajnál megfigyelhető –, hogy allelopátiás hatású, azaz olyan vegyületeket bocsát ki magából, melyek gátolják más növényfajok megtelepedését, illetve megmaradását.

Tehát a ludas esetünkben nem a 2012-ben az év fafajává választott zselnicemeggy, hanem a veszélyes özönfaj, a kései meggy! Nem véletlen, hogy az özönfajokkal kapcsolatban tavaly ősszel az EU rendeletet jelentetett meg. Bár ezt hazánk – a fehér akác kapcsán gerjesztett félelmek miatt – nem szavazta meg, de a rendelet életbe lépett. Az özönfajok évente sokmilliárdos kárt okoznak hazánkban is. A szakember szerint az ellenük való küzdelem jól felfogott érdekünk.

Dr. Bartha Dénes felhívja a figyelmet a cikkemben leírtakra, miszerint akár gyermekek is áldozatává válhatnak a kései meggy fogyasztásának. Valóban, a felszabaduló cianid (mennyiségtől függően) súlyos mérgezést okozhat – ám azt csak kevesen tudják, hogy az észak-amerikai fehér akác kérge és magja is mérgező.