Lócitrom az út szélén

Észak-Amerika délkeleti tájairól került Európába a narancseper a XIX. század első felében. Mutatós virágai, ősszel szép sárgára színeződő lombozata, valamint kis labda formájú termése révén vált az európai botanikus kertek, parkok különleges díszévé. Ám hamarosan feltűntek kellemetlen tulajdonságai is, például, hogy tövises ágú, szabálytalan, csúnya fát nevel.

Zöld FöldValló László2015. 11. 19. csütörtök2015. 11. 19.
Lócitrom az út szélén

Miután beteltek vele, magára hagyták, és a narancseper kivadulva önálló életre kelt. Napjainkban ott láthatjuk néhány kertben, leginkább azonban sorfaként találkozhatunk vele. De felbukkan telekhatároló sövényként, illetve olykor megtaláljuk a mezőket védő, szélfogó erdősávokban is.

A narancseper (Maclura pomifera) az eperfafélék közé tartozó, 8-10 méterre növő lombhullató fa. Kétlaki: egy példányon csak egyivarú (vagy csak hím, vagy csak női) virágok fejlődnek. A termős virágok helyén képződik a rücskös felületű, összetett epertermés, melynek népi elnevezései a majomagy, a lócitrom.

A termés nem mérgező, de élvezhetetlen, még az állatok sem próbálkoznak vele. Legfőbb értéke igen kemény fája, amit oszlopként használva jóval meghaladja az akác élettartamát, s melynek fűtőértéke kimagasló.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek