Nem lesz üres a kosara, de ha szabadban gyűjti, nézesse meg! Ideje a laskázásnak

Húsa merev, de törékeny. Már októberben megjelenik a fenyvesekben, méghozzá tömegesen, de több hullámban is terem, s még a fagyok alatt is gyűjthetők keményre dermedt kalapjai. Késeisége mellett értéke, hogy tömegesen terem. Ennek ellenére sokan nem kedvelik, talán azért, mert főzve könnyen szétesik. Ízét illetően sokan nem kedvelik, mert nem húzzák le a kalapja bőrét.

Hasonlít hozzá a szürke pereszke, de annak kalapja sokkal nagyobb és nem pikkelyes, kalapbőre jobban lehúzható, lemezei színe a sárga felé közelít, és a tönkje is vastagabb, hosszabb, s nem piszkos fehér, hanem sárgásfehér. A szappanszagú pereszke is hasonlít rá, de ennek kalapján nincsenek meg a sugaras fekete szálak és pikkelyek, húsa pedig megtörve vöröses lesz. Ezek egyike sem ehető gomba.

Itt az ideje a laskázásnak is. Érdemes a frissen, egy-két éve vágott akácost, nyarast átböngészni, a földben maradt tuskókat, a nem túl régen kidőlt törzseket megvizsgálni. Ha szerencsénk van, akkor már messziről kiszúrhatók a nem ritkán 20-30 centit is elérő karéjai. Máskor kisebb, 5-10 centis termőtestet találunk, viszont szinte mindig telepesen, azaz több emeletben egy tönkből kiindulva több, tenyérnyi gombát szedhetünk. A legtöbbször egy lelőhelyen akár egy kilónyit is szedhetünk ebből a szálas, főzés közben alakját, állagát megtartó gombából. Szinte minden gombás ételhez alkalmas, kivéve talán a rántott gombát.


A SZABADBAN GYŰJTÖTT GOMBÁT MINDIG NÉZESSÜK MEG SZAKELLENŐRREL!