Pirosban, fehérben tündököl - Februárig biztosan gyönyörködhetünk benne

Megkapó a formás külleme, teletűzdelve a különös formájú, ragyogó, színes „virágokkal” (ami pedig valójában nem is virág, csak annak része: virágzati fellevél). Amelynek színe legáltalánosabban tündöklő piros (mint a Mikulás kabátja), de ismertek vajszínű, fehér, pink, cseppfoltos, valamint tarka fellevelű fajtái is.

Ha most vásároljuk, gondosan válasszunk, hiszen azzal sok minden eldől. Kizáró ok a fölkopaszodó példány, amelynek alsó levelei hiányoznak vagy a meglévők lankadnak, száradnak. Nem jó előjel, ha virágport látunk a felleveleken, mert az a virágzás, illetve annak a jele, hogy növényünk 2 hónapnál kevesebb ideig fog díszleni (hiszen az elvirágzással a fellevelek is nemsokára eltűnnek).

A sötétzöld levelű, telt (harsány) színű példányok közül válasszunk. Fontos, hogy fagymentes körülmények között szállítsuk, hazaérve pedig mindjárt vegyük le növényünkről a díszítő celofánt (hogy az alsó levelek is levegőhöz jussanak).

Otthonunkban a lakás legfényesebb helyén tartsuk, 16–20 fokos hőmérsékleten. Öntözésében legyünk mértéktartóak, már csak azért is, mert a növény komoly vízmennyiséget képes tartalékolni. Csak akkor locsoljunk ismét, ha földjének fölső harmada kiszáradt. (A túlöntözéssel nagyobb bajt idézhetünk elő, mint a szomjaztatással.) Mikulásvirágunkat enyhén szénsavas ásványvízzel öntözve kényeztethetjük, a szén-dioxid ugyanis segíti a fejlődését.

Ha helyesen gondozzuk, a most nyílni kezdő növényben februárig gyönyörködhetünk. Sokan – praktikusan – csak eddig tartják, mert később könnyen megcsúnyul, megbetegszik. Jól nyaraltatva növényünk – elvben – jövő Mikulásra újravirágoztatható, ám ez igen kockázatos, arról nem is szólva, hogy mennyire macerás.