Szellőztessen moha ellen

Közelről nézve éppen olyan összetett élettér a mohapárna, mint amikor kiegyenesedve az erdőt vagy a nádast szemléli az ember. Tele van élettel, rovarokkal, ősi ízeltlábúakkal, férgekkel, apró csigákkal, mikroszkopikus méretű élőlényekkel. Éppoly szervezett, összehangolt, egymásra épülő életközösség ez, mint az emberi léptékű társadalom.

A gyepet és a tetőt – főleg a nádtetőt – egykét év alatt tönkre is teheti e növényi közösség. A gyepben a talajon vékony, 1-2 centi vastag párnát képez, amely képes kiirtani a füvet. A tökéletes pázsitot kedvelők évente többször is megküzdhetnek a mohákkal – most jött el az ideje. A gyepet sűrűbb fűgereblyével fésüljük át: a tél alatt felhalmozódott elszáradt füveket, lombot, gallyakat, az elszáradt egynyári gyomokat, nem mellékesen a mohapárna egy részét is felszaggathatjuk, összegyűjthetjük. Tavasszal nyílik alkalmunk rá, hogy a mohásodó gyeprészek felett lemetsszük fáink, bokraink benyúló ágait. A moha ugyanis általában az árnyékos, így vizesebb területeken szaporodik fel. Ha az árnyékolást megszüntetjük, és így oda több napfény jut, akkor a moha magától is visszaszorul. Érdemes évente elvégezni a talaj szellőztetését, vannak erre kifejlesztett gépek.

Az áruk borsos, de szépen elvégzik a munkát. Régebben nagy szögekkel televert deszkákat tapostak a földbe, a szögek ütötte lukak segítették a talaj felső 5-10 centis részének levegőzését és vízelvezetését. Ez arra is jó, hogyha netán folyékony tápoldattal akarjuk erősíteni a füvünket, a lyukakban mélyebbre hatol a tápanyag.

Ha mindez nem segít, és továbbra is újabb mohatelepek alakulnak ki, akkor bevethetjük a vegyi fegyvert, méghozzá a többi növényünknek tápanyagul szolgáló vasgálicot. A moha számára e szer kimondottan méreg.

Ekkor egy dolgot nem szabad elhagyni: az elhalt moharétegeket fel kell gereblyézni, megszüntetve így a talajt fedő telepeket.

A moha gyepekben okozott kára eltörpül ahhoz képest, melyet a tetőn – főként a szép, de érzékeny nádtetőkben – képes okozni! Nincs is nagyobb ellensége a nádtetőnek, mint a mohapárna.

Kialakulásához több év is kell, viszont megfelezheti a tető élettartamát. A mohapárnák ugyanis képesek nagy mennyiségű vizet sokáig eltározni: ami a természetben az egyik leghasznosabb dolog, a tető számára maga a pusztulás.

A nád ugyanis a mohafoltok alatti folyamatos nedvesség hatására rothadni, korhadni kezd, megszűnik a felső réteg zárása, vízelvezetése, így az alsóbb szakaszok is nedvesednek. Elég akár 3-4 év, s a tetőnk annyira tönkremegy, hogy az egészet le kell cserélni, ami ma már hatalmas összeg. (Amúgy 4-5 évente az egészséges nádtetőt is újra kell tömni, de ennek a költsége tizede a teljes nádazásnak.) A mohát tehát a tetőről el kell távolítani. A legegyszerűbb, ha vasgáliccal lepermetezzük, majd az elpusztult párnákat leseperjük, könnyű műanyag fűgereblyével lesodorjuk. Érdemes ezt évente megtennünk, s akkor a tetőnk évtizedekig is egészséges maradhat.

ZÖLD HÁZTETŐK. A mohásodás egyébként néhány cseréptetőt is képes tönkretenni, a folyamatos nedvesedés főként az úgynevezett mázas cserepeknél okozhat télen felfagyásokat. Ilyenkor a cserép felületén kisebb-nagyobb felületek pikkelyszerűen pattannak ki, válnak le. Hozzátesszük, hogy néhány évtizede olyan cserepek is kikerültek gyárakból, melyek mohásodás nélkül is így viselkedtek, de ez termékhiba volt, nem írható a mohafélék számlájára.