Felzárkózik a brokkoli

Fogyasztása védelmet nyújt a rák ellen. Előnyére válik könnyebb termeszthetősége is: kevésbé igényes, mint a karfiol, a hideget-meleget és az erős fényt egyaránt elviseli. Ráadásul nemcsak egyszer terem, mint a versenytárs, hanem folyamatosan: miután levágtuk a fővirágzatot, a levélhónalji rügyekből új rózsák képződnek az őszi fagyokig.

A brokkoli mélyen megforgatott, frissen trágyázott talajt igényel, ágyát legjobb ősszel előkészíteni. Igen fényigényes (árnyékban fölnyurgul, virágzata csökött lesz), ezért is fontos, hogy ne ültessük sűrűn (legkevesebb 50 x 50 centis tenyészterületre). Noha elterjedt szaporítási módja a palántázás, azonban a széltől és fagytól védett területen az áprilisi helybe vetés is hasonlóan eredményes lehet. Palántáit egyszerű módszerekkel nevelhetjük: a korai ültetéshez fűtetlen fóliában, a nyári és őszi termesztéshez szabad ágyban.

Ügyeljünk, hogy palántái ne öregedjenek el (azaz ne maradjanak sokáig kiültetlenül a tápkockában), mert így csak apró rózsákat terem. Nyári ápolása kapálásból, gyomlálásból, öntözésből áll, amit célszerű nitrogénműtrágyázással összekötni. Jó, ha nyáron lombtrágyázzuk is az állományt a mikroelemhiány elkerülésére.

Szedésre akkor érett a brokkoli, amikor a kis bimbók még zártak, maga a rózsa pedig tömör. Ügyeljünk, mert ha elkésünk és a bimbók kinyílnak, a termés értéktelenné válik. A levágott rózsa helyén újabb, kisebb „mellékrózsák” törnek elő (de csak az erre képes fajtáknál, illetve hibrideknél). A leszüretelt termések kiválóan eltarthatók a mélyhűtőben.