Nálunk szerény és barátságos - Amerikában agresszív hódító

Gyakran a nagy csalánnal együtt fordul elő, s jelenlétük arra utal, hogy a talaj nitrogénban gazdag. Nálunk őshonos, és mint ilyen, szerényen és jó barátságban él növénytársaival – amit az Észak-Amerikába behurcolt példányokról nem lehet elmondani. Az ottani természetvédők a megmondhatói, mennyire meggyűlt a bajuk vele (legalább annyira, mint nekünk a tőlük „importált” parlagfűvel), mivel egyre-másra szorítja ki az erdők aljnövényzetéből az ott őshonos fajokat.

Szó, ami szó, a kányazsombor (Alliaria petiolata) sokarcú, igazán életre való növény. Leginkább kétnyári, olykor egynyári, ha pedig úgy tartja a kedve, járulékos rügyei révén akár évelő is lehet. Termete is ettől függően változó, 20 és 100 centi között ingadozik. Kétnyáriként az első évben alacsony, télen is zölden maradó tőrózsát fejleszt vese alakú levelekkel, amiből csak a következő esztendőben képez hosszabb szárat tojásdad formájú, öblösen fogazott szárlevelekkel. Áprilisban-májusban nyíló négyszirmú fehér virágai rövid, végálló fürtvirágzatban állnak. Ha a zsenge leveleit megdörzsöljük, fokhagymaillatot érezhetünk. Ez az illat a virágzásig a legerőteljesebb, utána veszít intenzitásából.

Zsenge leveleit bátran használhatjuk fűszerezésre (akár medvehagyma helyett is), íze a fokhagyma mellett a mustárra is emlékeztet. Az árnyékban fejlődött üde szárlevelei a legkellemesebb ízűek, a tőlevelek kissé kesernyések. Igen alkalmas saláták ízesítésére, de földobja az egyszerű vajas kenyeret is. Enyhe emésztésjavító és gyönge baktériumölő hatást is tulajdonítanak neki.