Megérdemli a veréb

Ezért télen ők is megérdemlik az etetést. Két fajuk él hazánkban: a házi és a mezei veréb. Régebben a mezei verebek inkább csak a településektől távol, tanyák környékén, fasorokban, erdőszéleken fordultak elő, ma viszont már a falvakba, városokba is beköltöztek. Lényegesen kisebbek, mint a házi verebek. Mindkét faj egyedei rovarokat esznek, de a házi verebek szívesen fogyasztják az állatoknak kiszórt darákat, apró magvakat is. Bár elsősorban odúkban, házak ereszaljában költenek, mégis gyakori, hogy sasok, gólyák vagy galambász héják fészkének aljában vernek tanyát. Annak ellenére így van ez, hogy a héja étlapján a házi és a mezei veréb is szerepel.

Úgy tűnik, a héja közvetlenül a fészke mellett nem vadászik.

Kevesebben tudják, hogy a házi és a mezei veréb a szövőmadarak közeli rokona. Régen fára szőtték fészküket, ma ritkán fordul elő. Ezeknek a kézilabda nagyságú fészkeknek az oldalán van egy kis lyuk, a belsejüket pedig tollal, mohával, gyapjúval bélelik, ami állandó meleget ad. Télen a házi és a mezei verebek népes csapatokba verődnek, így jobban tudnak védekezni a ragadozó madarak támadásai ellen. A verébcsapatok sokszor vadrózsabokrokban, tujákban, fagyalbokrokban bújnak meg, és a madáretetők környékén is sűrűn megjelennek. Különösen télen ne sajnáljuk tőlük az eleséget: sokszorosan meghálálják a fákat, növényeket kínzó rovarok számának csökkentésével.