Szomjazó örökzöldek

Az örökzöldeknél gyakori a téli kiszáradás. Mivel télen is aktívak, a vízben oldott tápanyagot felszívják a talajból, tovább folyik a fotoszintézis, a légzés és a párologtatás is. Ezért ha hideg időben hosszú ideig erős napsütés éri a növényt, a lomb a túlzott párologtatás hatására vizet veszít, amit a hideg, gyakran fagyott talajban nyugalomban lévő gyökérzet nem tud pótolni. Így száraz időben még a fagyok beállta előtt alaposan öntözzük be őket. Ha ugyanis beköszönt a fagy, a talaj mélyebb rétegei is átfagynak, s ekkor már nem képesek vízfelvételre.

Az örökzöldekre leginkább a savanyú talaj fejt ki kedvező hatást, ebben érzik jól magukat. Ha ezt nem tudjuk megadni, teremtsünk nekik tápanyagban gazdag termőtalajt, ebben is szépen fejlődnek.

Ültetéskor használjunk tőzeget az ültetőgödörben, így biztosítva a savanyú közeget. A tápanyagban hiányt szenvedő növény levelei kisebbek és halványabbak, növekedésük lelassul, szinte vegetál. A legfontosabb tápanyag, amire nagy mennyiségben szükségük van: a nitrogén, foszfor és kálium együttese.

Az idős levelek hullása általában észrevétlenül, a lombozat belsejében zajlik. A fenyők tűlevélcsomói sárgulnak el és lehullanak, míg a pikkelylevelű tuják és ciprusok teljes ágrészei halnak el, ezért ezeknél az örökzöldeknél látványosabb és sokszor ijesztő is a természetes lombhullás.

A folyamatos levélhullást bizonyos környezeti és élettani stresszhatások felgyorsíthatják. Némely esetben a lombhullás nemcsak a belső, árnyékolt részeken lévő, idős levelekre korlátozódik.