Zöldüljön a gyep! Ha jól telepítjük és gondját viseljük, tíz évig is mutatós marad

Ahhoz, hogy szép gyepünk legyen, a telepítést gondosan és szakszerűen kell elvégeznünk.

Annál is inkább, mert ha gondját viseljük, tíz évig is mutatós marad. A terület trágyázását nem hagyhatjuk el: minden talajtípuson fontos, hogy tápanyaggal, illetve szerves anyaggal gazdagítsuk a magvetést. Legkevesebb 5-10 kiló érett szerves trágyát, komposztot vagy dúsított tőzeget juttassunk ki négyzetméterenként, majd ássuk a talajba. Ásás közben tisztítsuk meg a földet a kőtől, nagyobb kavicstól, gyom- és gyökérmaradványtól (taracktól), a felszínt pedig – gereblyével – asztallap simaságúra munkáljuk el. Ezt követően tömörítenünk kell a talajt, amelynek legjobb eszköze a kézi henger. Ennek híján a taposólap is megfelel, amit könnyen elkészíthetünk. Vágjunk két 40 x 20 centis darabot másfél colos deszkalapból, a lapok közepén rögzítsünk bőrszíjat olyan távolságban, hogy a lábunk cipőstől beleférjen.

Csatoljuk a lábunkra, s ezeken lépkedve a súlyunkkal tömörítsük a felszínt, ügyelve, hogy a lenyomott részek összeérjenek és a felszín egybefüggő sík legyen. (Fáradtságosabb megoldás, ha széles deszkát fektetünk a felszínre, és ráállva tömörítjük a talajt, a deszkát pedig folyamatosan tesszük tovább.)

A magvetésre szélcsendes időt válasszunk. (Tanácsos előtte apró fogú gereblyével finom barázdákat húznunk a sima felszínen.) A fűmagból négyzetméterenként 30-40 grammot szórjunk el egyenletesen a felszínen, ezt követően függőlegesen tartott gereblyével finoman verjük be a magvakat a földbe. (Jól tesszük, ha végül ismét tömörítjük a felszínt az elvetett magvak fölött.) A vetést öntözés kövesse, de csakis apró cseppekre porlasztott vízzel, például a tömlő öntözőfejét így beállítva. (Kannával ne locsoljuk a vetést, mert tönkretesszük a felszínt.) Különösen csapadékszűkös időben öntözzük rendszeresen (és továbbra is kíméletesen) a magágyat. Ha a fű elérte a 6-8 centis magasságot, akkor vágható először.