Királynői szépség

A rózsa kifejezetten fényigényes, árnyékban visszamarad, csökött és halványabb színű virágot hoz. A tő könnyebben megbetegszik, s mivel a hajtásai sem érnek be teljesen, a fagyérzékenysége is megnövekszik.

A közömbös kémhatású, tápanyagban gazdag talaj az ideális számára, ami jól vezeti a vizet is, mert a pangó (80 centinél magasabban álló) talajvíz az egyik nagy veszedelme. A szárazságot elviseli ugyan, de az a virágok rovására megy. Az öntözést gazdag és üde virágzással hálálja meg. Vágott virág szedésére a délutáni 4–6 óra közötti időszak a legalkalmasabb, mert ilyenkor a legtöbb a tápanyag a rózsában. Akkor vágjuk, ha a külső sziromlevelek már elváltak a bimbó csúcsától, a csészelevelek pedig lefelé hajlanak. (Ha túlságosan zárt szirommal szedjük a rózsát, hamar lekókad a vázában.)

A szárat olyan mélyen vágjuk le, hogy maradjon rajta néhány levél, ami táplálja. Éles metsző- vagy rózsaollóval dolgozzunk.

A rózsa szaporításának régi, bevált házi kerti módja a félfás dugványozás, amit július közepéig végezhetünk. Ehhez elvirágzófélben lévő hajtást válasszunk, tudva azt, hogy annak legalsó és közvetlenül a virág alatti (felső) része nem alkalmas szaporításra, így ezeket messük le.

A hajtásból vágjunk 3-4 leveles dugványokat úgy, hogy a rügy alatt fél centire messük le valamennyit. Az alsó két levelet távolítsuk el, felül azonban hagyjunk meg egy teljes levelet, amin át a hajtásdarab asszimilál.

Ezt követően a kert védett helyén süllyesszük a dugványokat 10 centi vastag homokba úgy, hogy a két alsó rügy fedve legyen. Tegyünk rájuk befőttesüveget, és árnyékoljuk, ha erősen sütné a nap. A környezetet tartsuk nedvesen, időnként vegyük le az üveget, hogy szellőzzön a dugvány. A gyökerek megjelenésére 4-5 hét múltán számíthatunk, de a gyökeres dugványt csak ősszel ültessük állandó helyére.