Bajt jelez a macskaméz

A mézga – vagy más néven macskaméz – a fa saját testéből kialakított anyag. Az enzimek lebontják egyes sejtek falát, összetevőit, s ez általában valamilyen sérülésen keresztül kiszivárog a fa külső részére. Ott előbb puhább, majd a levegőn gumisabb, aztán megkeményedő bevonatot képez.

Ez vízben ismét megpuhul, megduzzad.

Az utóbbi tulajdonságát kivéve lényegében olyan, mint a fenyők gyantája, csak ezt a csonthéjasok termelik. A cseresznye, meggy, kajszi, őszibarack a leginkább mézgásodó fafaj, de szilván és mandulán is sokszor találkozhatunk vele.

A mézgásodás szinte minden évben tapasztalható meggygallyakon, illetve -ágakon, a tavaszi moníliás fertőzést követően biztos nyoma, hogy a gomba bejutott a belsőbb szövetekbe is. Mostanság, így július közepén máris beszáradt.

A mézgás seb, folt alatt kell lemetszeni a beteg ágat. A vastagabb ágakon megjelenő mézga már nagyobb bajra utal: itt a háncs és a farész sérülése is fennállhat. De a fák sok esetben mézgás kirakódással reagálnak a fizikai sérülésekre is, amit valamilyen szerszámmal okozhat maga a gazda is, de a fagy, fagykár, jég miatt kialakuló sebek, repedések is kiválthatják. Ekkor is a fa szövete, bizonyos részeinek nedvkeringése károsodik. A szakirodalom szerint a túlzott nitrogénbevitel és a mészhiány, a magas talajvíz is kialakíthatja e folyamatot.

Az utóbbi eseteket leszámítva látható, hogy a mézgásodást szakszerű növényvédelemmel, ápolási munkával csak megelőzni lehet.

A nagyobb mérvű mézgásodás ellen bevált módszer, hogy a csonthéjasokat letermésük után már metszik is – akár a koronaritkító metszést szintén ekkor végzik el –, a sebeket egyszázalékos ecetes oldattal kenik át, majd sebkezelő tapasszal fedik el. A mézgás területeket késsel az egészséges részig kivájják, és az előbbi módon járnak el.