Finom elegancia - Nem sokan tudják, melyik része ehető

Aligha köztudott, hogy virága ehető, de nem is ezért szeretjük, hanem karcsú termetéért, elegáns megjelenéséért, többféle színben pompázó, üde virágaiért. (Virágfüzérén a bimbók szép egymásutánban alulról fölfelé nyílnak,

így ha az alsó virágok már el is hervadtak, a többség még teljes díszében áll.) Néhány évtizede még töretlen volt a népszerűsége, napjainkra azonban háttérbe szorult, nem bírván a versenyt a sok virágújdonsággal, amikkel évről évre előállnak a nemesítők.

Pedig igen mutatós kerti dísz: a nyár közepétől hozza virágait, és vágott virágnak is kitűnő (mivel igen tartós). Virágfüzérei számos színváltozatban nyílnak, így többek között pirosban, sárgában, citromsárgában, fehérben, lilában. A kertben önmagában is jól mutat, különösen színváltozataival együtt ültetve, az évelők közül a margaréta, a szarkaláb és a kúpvirág talán a legimpozánsabb társasága.

Magassága 60 és 120–150 centi között változik, a termetes példányok gyönyörű, nagy virágokat hoznak, de a szárukat karóhoz kell rögzíteni. A kardvirág igényes, napos fekvésben, szélvédett környezetben és tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talajon díszlik szépen.

Fagyérzékeny, gumóját október közepétől szedjük ki a földből, egyúttal a szármaradványt vágjuk vissza 5 centire.

A gumót tisztítsuk meg, majd szellős, hűvös helyen, ládába téve tároljuk a téli időszakban. A hagymagumók fiatal sarjgumókat képeznek, amelyek megerősödve teljes értékű szaporítóképletté válnak, ezekről szaporítjuk.